|
lett volna errol egy irasom a quarton, csak aztan valsz nem fog megjelenni, ideboknem:
Hüvelyk Matyi reciklál: Roni Size önremixalbum
értékelés: D
Bede mondta egyszer, hogy a drum and bass olyan, mint a black metal: benne kell lenni. Már ahhoz, hogy az ember élvezze, hiszen a honi zenei elitisták hivatalosan cikivé nyilvánítottak mindent, ami a stílusba értendő. Ennek vannak teljesen elfogadható indokokkal alátámasztott okai is, de érzésem szerint ellenszenvük inkább a zenéhez köthető hazai tizenéves közönséggel hozható összefüggésbe, plusz kipécézték maguknak a lemezek visszatekerését, a rewindot, ami hatásvadászat szempontjából a 4/4-ben a mély hangok lehúzásával, majd visszatolásával hozható párhuzamba, de valójában régen egész más miatt csinálták.
Azt sajnos nyugodt szívvel ki lehet jelenteni, hogy a drum and bass fő csapása, de legfőképp a partiszörnyecskék által leginkább kedvelt jelenkori irányzatai igencsak megkövetelnék, hogy valami egészen más névvel különböztessék meg attól, amit az hív drum and bass-nek, aki mondjuk a 2000. előtti zenékkel is tisztában van. Így azon sincs mit csodálkozni, hogy azok közül, akik a kilencvenes évek közepén rácsaptak a drum and bass-re, már csak azok maradtak, akiket mélyen megérintett a jungle, nem csak az éppen aktuális trendet látták meg benne.
Akiket valóban magába szipkázott a dobbasszus most is találnak érdekességeket, ha akarnak. Kis gyorstalpaló a naposabb oldalról haladva a kísérletezgetés és a durvulás felé: Calibre, Marcus Intalex, Alix Perez, Lynx, Deep Blue, D-Bridge, D.Kay, Mutt, Random Movement, Young Ax, ASC, Sileni, Martsman, Martyn, Commix, Jonny L, Gremlinz & Stranjah, Spirit, Loxy, General Malice, SumOne, Paradox, Seba, Breakage, Fanu, TC, Hive, Break, Dillinja, Rufige Kru aka Goldie, Limewax, Technical Itch, Panacea. Ezek a producerek kevés kivétellel jelenleg minimális lemezeladásokat tudhatnak magukénak (igen még a dnb-ikon Goldie is), de ez általánosságban is igaz az egész nemzetközi drum and bass életre. A lassabb "kisöcsi" a dubstep ötszörös, tízszeres eladásokat produkál manapság. Tisztánlátás végett: utóbbi esetében is csak tízezres nagyságrendekről beszélünk világszinten.
A jelenlegi két legnépszerűbb vonal az ugrálós, rövidgatyás gitárzenével szintetizált mulatós, "bigbeat" dobbasszus (a jump up), aminek legeklatánsabb példája a Pendulum (rájuk nem igaz a gyenge lemezeladás, sőt ők lehetnek az új Prodigy), valamint a technobulik hegyomlás közönségével vegyülni nem merő cingár kölkök zenéje, amit neurofunk vagy technoid dnb néven emlegetnek; de mindössze a technó legtuskóbb ágának vegyítése mérsékelten tört dobképletekkel. Ha ezeket nézi az ember, akkor tényleg nyugodt szívvel kihagyható a drum and bass a normális ember életéből 20 év felett.
Amiért azonban most már soha nem lehet mellette teljesen elmenni és figyelmen kívül hagyni - az a legviccesebb az egészben -, mármint hogy a jelenleg megmondó körökben menőnek számító tánczenei stílusok jelentős része nagyban támaszkodik a jungle / drum and bass hagyományokra, legyen az Timbaland vagy egynémely más hip hop producer, bassline house, breakbeat, dubstep, grime, garage vagy akár valami nu rave electro bomba.
Az ok, amiért mindezt leírtam az, hogy a Quart megkeresett, írjak a második legismertebb drum and bass album saját készítője által újragondolt változatáról. A New Forms annak idején egy bristoli alkotócsapat a Roni Size, Die, Krust és Suv producer/dj-kből álló Reprazent főműve, amelyet sem együtt, sem külön nem sikerült azóta felülmúlniuk. A vokalistákkal (MC Dynamite, Bahamadia, Onallee) és session zenészek részvételével készült album nem volt kifejezetten tánctér-orientált - mint ahogy abban az időben sok egyéb dnb sem -, sőt inkább domináltak az agyasabb darabok. A New Forms egy évtizede a Prodigy, a Chemical Brothers és az Oasis orra elől hozta el a Mercury-díjat, válva ezáltal Goldie Timeless-e mellett a legismertebb drum and bass albummá - akkor. Valószínű még ma is az, bár kíváncsi lennék, hogy egy most 17 éves, elmondása szerint drum and bass rajongó partizó hallotta-e valaha a lemezt.
Roni Size a megjelenés tizedik évfordulóját (kicsit csalt, mert 1997-ről van szó) szemelte ki arra, hogy leporolja és a modern kor kihívásainak megfelelő köntösbe öltöztesse a New Forms számait. A végeredményt úgy hallgattam meg, hogy már vagy öt éve biztos nem hallottam az eredetit, de így is hamar rá kellett jönnöm arra, ami előre borítékolható volt: ez egy tökéletesen felesleges album, aminek feltételezhető célja, hogy a tánctérre taszítsa a New Forms számait. Ez, ha úgy vesszük sikerült, hiszen az ehhez szükséges egyenletesen gördülő dobokat a számok alá pakolta, de ezzel a mozdulattal ki is ölt belőlük mindent, ami miatt annak idején érdemes volt hallgatni ezt a lemezt. Ha Roni Size környezettudatosan szeretne alkotni, akkor a New Forms újrahasznosítása helyett az életművében végzett szelektív hulladékgyűjtés javasolt. A hallgatóknak meg az eredeti New Forms (A).
_________________ Everybody talkin bout us, these days,
but what you really know about deez breakz?
and everybody MCs or DJs,
but what you really know about deez breakz?
www.budapestbassmusic.hu
www.bladerunnaz.hu
www.facebook.com/bladerunnaz
|
Login
Register
FAQ
Search
ez volt ugye a kiindulasi
