ez egy buta beszámoló lesz. [remélem, a html cuccok azért móködnek az új fórumon is...]
<b>szigetnapló vol.1.</b> [mert miért ne?]
<i>o7.31.18.oo.nagyszínpad.lamb</i>
<img src="http://index.hu/cikkepek/0307/kult/sziget2003/lamb//.gdata/gp_PICT0021.JPG">
<i>"köhh-köhh. ne halagudjatok, be naon betegecske vaok. hapci.</i>
kihagyhatatlan közhely, de oly szembeötlő és zavaró [mondjak vmi újat!], hogy muszáj a sárral kezdenem. a "nyakig sáros", "sárgolyóbis" szőésszetételek elveszítették népmesébe illő túlzó felhangjukat és a dögönyözés is új értelmet nyert. nem, mintha ez lenne az első dagasztós szigetelésem, de ez volt eddig a legkatartikusabb. [mostantól, ha meglátok egy pocsétát, máris felötlik bennem e csodás buli emléke, s elmorzsolok egy bátortalan könnycseppet, blabla.] no, az időjárásról kb. ennyit, a jóravaló szervezőket igazán nem lehet felelőssé tenni érte. mondjuk, a parkot esetleg lehetne füvesíteni, hmmmm?
talán a massive attack felléptetésének deklarálása sem motivált annyira, hogy eldöntsem, idén egy nyaralással kevesebb, mert sziget, mint a lamb eljövetelének híre. igen, számomra ez a manchesteri duó jelentette a fesztivál koncertprogramjának csúcsát. így, előljáróban. aztán mikor úgy 18.15 magasságában rázendítettek a <b>little things</b> csigolyatáncoltató basszusaira, úgy éreztem, helyesen döntöttem. szinte azonnal körberagyogott a Fehér Fény, kitágult körülöttem a világ és paradox módon fejemre záródott az ég, nem is tudom, mit vacakolok itt a szavakkal: egyszerűen leírhatatlan volt. "we forget to live" - dalolta lou, s bólogattam, egész idáig mintha nem is éltem volna.
a lamb eklektikus hangzásvilágát a közönség először megrökönyödéssel, majd óvatos átérzéssel, s a <b>gabriel</b> lágy taktusai alatt már teljes odaadással honorálta. eztán jött a fekete leves. a lamb-érzést definiáló <b>gorecki</b>t követően [úristen, gondoltam, midőn felhangzott az "if i should die...", miért ilyen korán? ezzel kéne zárni! de hisz még csak a hatodik dalnál tartunk!], andy hegyibeszédet tartott arról, hogy majdnem le kellett mondaniuk a koncertet, mert lou olyan, de olyan beteg volt, s most így nagyon fáj a torka, úgyhogy még egy dal [<b>one</b>] és pápá. KA-BOUM! akkor hagyják abba, mikor a közönség végre teljesen ráhangolódott, felspannolódott, megnyílt??? kegyetlen, de így van. alig több, mint fél óra után a két bárányka [és három segítőjük] meghajolt, s hiába őrjöngött a közönség a ráadásért, csak andy jött vissza megígérni, hogy hamarost ismét fellépnek. úgy legyen!
no, végül a tények: hét számot játszottak, abből kettőt az új albumról, amit andy bevallása szerint épp most fejezett be. amiket ismerhetünk: little things, gabriel, what sound, gorecki, one. a koncert közepén meghasadt az ég, ám az egyik új dal, a <b>til the clouds celar</b> szétzavarta a felhőket, amik azóta sem mertek előjönni éteri rejtekükből. ezért hálás köszönet.
Login
Register
FAQ
Search
/ a goreckibe még a kislábujjam is beleborzongott
/ jól mixel, de mit?
