pAraZoRmaL wrote:
Gutti wrote:
Tegnap voltam az Ernst múzeumban a (M)érték kiállításon
5 legnagyobb magyar fotográfus képeivel
1914-1950es évekig
a tárlatvezető elmondása szerintn ezek a képek a festmények terén picasso szintű alkotások
andre kertésznek pl. az egyik képe 82 millio ft-ér került eladásra
azonban nagyon nehéz viszonyítani és értékelni, mivel 10-es 20as években igencsak máshol tartott a fotózás
egy éles kép elkészítése sem volt oly egyszerű feladat
lényeg a lényeg, mindenképp érdemes megtekinteni
Ezt én is megnéztem már. Sztem elég jól sikerült kiállítás ez. nagyon sok zseniális kép van, szépen időrendi sorrendben elhelyezve. Moholy-Nagy képeit, fotogrammjait, kollázsait azok egyedisége miatt csodálom leginkább. Viszont Friedmann Endre aka. Robert Capa képei állnak legközelebb a szívemhez, azok hihetetlenül jó időzítése miatt. A kompozíció szinte természetszerűleg 'tökéletes' a legtöbb esetben. Nála az a vmi plusz az elkapott pillanatban rejlik, lásd pl. a spanyol milicista halála c képét (neki volt az a mondása, h ha nem lett elég jó a képed, akkor nem is voltál elég közel):
Na és éppen ezért nem tudok egyetérteni veled abban, h nehéz viszonyítani és értékelni, mert a képeik többsége kiállta az idő próbáját, ma is ’működnek’.
Minden bizonnyal ott különbözünk, hogy a látott képekből engem leginkább Munkácsi művei fogtak meg. Zseniálisak, magáról az egyéni látásmódról és a fotográfiában rejlő önmegvalósításról szólnak. A divatfotói is közel álltak hozzám, nagyon sokoldalú művésznek tartom. Számomra ezek a képek értékesebbek. Moholy képei a tökéletes térlátásról tesznek tanubizonyságot, a szerkesztések hibátlanok, a legegyszerűbb témát is feltámasztotta, zseniálisan mutatta be.
Robert Capa szocfotói tőlem távolabb állnak, a maga kategoriájában azonban egyediek, és igen, megállják ma is a helyüket.
Én a 10-es, 20-as évek képeiről mondtam, hogy kevésbé tudtam értékelni.
Login
Register
FAQ
Search
