i m p u l s e c r e a t o r phÓrum

rupture nagyon allat dj.

Itten a bió magyarul:

DJ / rupture (polgári nevén Jace Clayton) Bostonban született, a Harvardra járt egyetemre, Brooklynban szippantotta magába a dj-kultúra és ő a dj-kultúrát. Hiphop, reggae és drum’n’bass partykon éppúgy játszott, mint avantgárd/experimentális zenei rendezvényeken. New York - és annak olvasztótégelyszerű zenei élete - nemcsak az elektronikus tánczenei stílusokkal fertőzte meg, de beléoltotta az afrikai, karibi és arab népzenék iránti érdeklődést és rajongást is - olyannyira, hogy 1999-ben „a földrajzi és szociális tényezők által meghatározott kulturális szegregáció elleni tiltakozásként” saját kiadót hozott létre Soot néven. Egy ideig a Wax Poetic acid jazz formáció tagja volt (ahogyan a nem sokkal később szólóban világhírűvé lett Norah Jones is), amely lehetővé tette számára, hogy a turnék során megismerje az Amerikán kívüli világot. Ennek meg is lett a hatása: 2001-ben Barcelonában telepedett le. Ez az év különöse sűrű volt a számára: megjelent első saját zenéje az elektronikus zenei berkekben kultikusnak számító Tigerbeat 6 kiadónál, Nettle projektjének „Bin Scrape Laden” című kiadványa a megjelenése után néhány hónappal később, a szeptember 11-i terrortámadás fényében szép kis felhajtást okozott körülötte, akár csak első dj-mixe, a „Gold Teeth Thief”, amely - lévén az interneten pillanatok alatt elterjedt - világszerte meghozta számára az ismertséget. Ezt a művét még további két mix, valamint a Nettle egy rendes és egy remixalbuma követte, idén ősszel pedig végre kiadta első önálló albumát, „Special Gunpowder” címmel, amelyen összesen 12 énekes-előadó működött közre. Mindeközben persze dj-ként sem tétlenkedett; 2003-ban például közel 100 fellépést vállalt, amelyek közül egyet Budapesten abszolvált, a nagysikerű Ultrahang Fesztiválon. 2004. december 16-án ismét mint dj látogat vissza hozzánk - ami szerencsés dolog, hiszen ebben a minőségében igazán játékos, merész és őrült dolgokat művel. Tulajdonképpen bootlegnek is nevezhetjük azt, amit három lemezjátszóval csinál, avval a különbséggel, hogy ő nem kizárólag a nyugati könnyűzene különféle stílusú, látszólag össze nem illő darabjait passzítja össze, hanem Amerika, Afrika és Ázsia modern és tradicionális zenéit. Így vág össze nála kommersz hiphop és r’n’b, ragga és jungle, zaj és kísérleti zene, soul és dzsessz a közel-keleti, afrikai és karibi folkkal, néhány órára egy határok nélküli, egymással konfrontálódó, de egymást nem elpusztító kultúrák által benépesített világ illúzióját keltve.

Diszkográfia:

DJ /rupture: Special Gunpowder (Tigerbeat6/Very Friendly, 2004)
DJ /rupture vs. Mutamassik: The Bidoun Sessions (Violent Turd, 2003)
DJ /rupture: Minesweeper Suite (Tigerbeat6, 2002)
DJ /rupture: Gold Teeth Thief (Soot/Violent Turd, 2001)
Nettle: Build A Fort, Set That On Fire (2002, The Agriculture)
Nettle: Firecamp Stories (2003, The Agriculture)

Letölthető mixek:

http://www.negrophonic.com/goldteeththief.htm
http://www.bearink.co.uk/downloads/hi/r ... fm_mix.mp3

Linkek:

http://www.negrophonic.com/
http://www.tigerbeat6.com

Nem, csak bészart minden egyszerre

_________________
Me and my friends are like the drums on Lust for Life.

http://www.drumandbass.hu/nyeremenyjatek.php3?k_id=163

hatarido: dec. 15. szerda 18:00

hogy jön a xiu xiu az így mennyire igaz úgy őszintén?

_________________
<b>i am not afraid of you and i will beat your ass</b>

DJ /rupture > Special Gunpowder
/Tigerbeat6, 2004



1. Overture: Watermelon City (ft. Elizabeth Alexander)
2. Little More Oil (ft. Sister Nancy)
3. Leech Wisdom
4. No Heathen (ft. Wicked Act) (Blacksmith mix)
5. Musquito (Club Foot remix)
6. Bonechip
7. Lonesome Side (ft. Lily)
8. Flop We (ft. Junior Cat)
9. The Book that Can't be Opened at Either End (ft. Eugene Robinson)
10. Dem Nuh Know Me (ft. Wayne Lonesome) (Alias-Bias mix)
11. Taqasim
12. Osaka-Ku Memory Depot
13. Je Suis le Peuple sans Visage (ft. Arnaud Michniak)
14. Can't Stop It (ft. Max Turner)
15. Leaves
16. Mole in the Ground (ft. Sindhu Zagoren)

Több mixlemez, remix, néhány (jellemzően split) EP után jelent meg DJ /rupture debütáló lemeze. A fogadtatás a rendkívül lelkestől az egészen kiábrándultig terjed: „DJ /rupture tehetséges DJ, de producerként csak egy újabb arc a tömegben” (SF Weekly). Az én véleményem is hasonló szerkezetű, csak mindkét oldalát javítsuk fel jelentősen: míg DJ-ként egyszerűen más ligában játszik, mint a többiek (amint erről nemsokára másodszorra is meggyőződhetünk a saját szemünkkel, fülünkkel), addig producerként jól azonosítható a csapat, melyhez csatlakozik, bár ezen belül jobbára kiemelkedő teljesítményt nyújt.

A Special Gunpowder nagyobbik részét digitális ragga adja - kicsit a The Bug nyomában haladva: ugyanúgy megvan benne a (digital) hardcore/breakbeat tapasztalata, a komoly dobok, basszusok, a koszos elektronika, ám /rupture számai véleményem szerint izgalmasabbak, változatosabbak, töményebbek, vagyis szórakoztatóbbak. Némelyik inkább az élő hangszerekre épít, másokat jól (és néha kevésbé szerencsés módon) elhelyezett zajok igyekeznek feldobni (ezek közül talán a legjobb a Dem Nuh Know Me). A Taqasim pedig a raggázást keleties hegedűszólammal helyettesíti, bár az eredmény nem túl átütő.

Azt is jobban tudja /rupture Kevin Martinnál (akinek érdemeiről azért ne feledkezzünk meg: nélküle szó szerint rengeteg nagyszerű zenével lennénk szegényebbek), hogy nem árt a hamar egyhangúvá váló stílust másokkal frissíteni. A zajos hip hop-darabok közül a Je Suis le Peuple sans Visage tűnik a legjobban eltaláltnak; a Mosquito latinos popja nem értem hogy került ide. A kaotikus zaj-opusz, a The Book that Can't be Opened at Either End nem elég radikális a maga műfajában, bár lehet, hogy úgy meg túlzottan kilógna a lemezről; az Osaka-Ku Memory Depot a poszt-Oval kísérleti popzenében próbálkozik, de ezen a téren is vannak sokkal jobb versenyzők - kár a nagyszerű basszusért. A leginkább popos számok közül a Lonesome Side kellemes, dub-inspirált trip hop, pontosan a kilencvenes évek közepének stílusában; viszont a záró Mole in the Ground egészen nagyszerű. Country-folk bájos női énekkel (Sindhu Zagoren), amit máskor (sznobizmusból?) meg nem hallgatnék, ennek a lemeznek a végén viszont simogat és andalít.

Ha a „popzene” szót az ajánlatos, tág értelemben használjuk, akkor ez a lemez majdnem tökéletes Tigerbeat-pop. Ha egy negyedórával kevesebb lenne, egészen az volna.
Rónai András

2004. december 10.

ez a szép kritika (én írtam ) itt jelent meg:
http://uh.hu/kritika.php?id=253
három szám a lemezről, valamint egy tízperces részlet a tavalyi Kultiplexes mixből az Ultrahang Tilosos műsorában:
http://uh.underground.hu/uh_a_tiloson_2004.12.12.mp3
tracklista itt:
http://uh.underground.hu/

Jöttek cédék rupture-től, és ezekből egyet-egyet ezennel ajándékként felajánlok a 100. és a 150. jegyvásárlónak.

meg nekem

_________________
"Save me a kiss for the morning..."

(\___/)
(='.'= )
(")_(")

jajj nem akarom az ajtóban állva számolni az elöttem beérkezőket :-)

nem neked kell számolni! :-)

Lesz merchandise asztal, rajta szép rendes hivatalos rupture kiadványok (cédék és bakelitek), szóval ne csak piára hozzatok pénzt. :-)

ha te is alairod viszek annyit

sorsoltunk. masodszorra jon, special gunpowder az elso szerzoi albuma es nettle a projektje.

biatch, lehet tudni h mikortol jatszik a slash?
(nemakarok lemaradni)
koszi

_________________
i shine like morrissey on hennessy on christmas eve
http://www.licktheclick.hu

Tehát a line-up:

21-22: Extremophile
22-00: Budhapest Souk System
00-02: dj / rupture
02-villanyfeloltás: Mesterházy

(Ha netán csúszás lesz, akkor itt értesítek mindenkit.)

kibaszott jó volt.

igy igy ahogy mondod :)