as i lay dying
die wand
ket nem kis regeny adaptacioja, elso a nobel dijas william faulkner, a deli allamok irodalmanak fo alakjanak regenyebol, james franco altal megcsinalt filmje. a regennyel nemtom osszevetni, es ugy tudom a kritika sem rajongott erte, nekem megis bejott. nagyon eros atmoszferaju film, nagyon hatasos filmzenevel, a szovegeket erdekes modon beleszovo monologokka, nezopontvaltasokkal es egy nagyon eros szineszgardaval (tim blake nelson!, logan marshall-green meg olyan mint tom hardy). a hiperaktiv/kreativ james franco (2013-14re kb 30 produkciohoz van koze) remelhetoleg a seth rogen-es okorkodesek (this is the end, pineapple express, vagy legkozelebb 'the interview') meg kozepesenszar filmszerepek mellett tobb hasonlo, komolyabb adaptaciot is csinal, legkozelebb pl a 'child of god'-ot cormac mccarthytol (the road, no country for old men)

'a fal' pedig az osztrak marlen haushofer husz nyelvre (magyarra nem) leforditott sikeres konyve egy, a hegyekbe kirandulo norol, akit egy lathatatlan fal a termeszetbe zar.. sok mindenrol szol a film, szepen kovetheti a konyv nyelvezetet, melyet naploszeruen mond el a foszereplo, de onmagaban a termeszet bemutatasa, a 6! operator altal felvett gyonyoru (de nem giccses) felvetelek mar onmagaban elkepesztoek
le jour des corneillesfrancia mese, miyazaki mester stilusban, szep
poklosielengyel szembenezes a masodik vilaghaboru egy sotet foltjaval; a faluba amerikabol hazatert testver a helyi zsidok tragediajanak es csaladja koruli titkok nyomaban, lekotott, jo
kibo no kuni (the land of hope)shion sono japan filmestol ez a harmadik amit lattam, sokkal 'normalisabb' tema mint az eddigi betegsegei, post-fukushina film egy fiktiv, nuklearisan fertozott varosban elo, majd szetszakado csaladrol. dramai, erzelmes, jo csak hosszu
good vibrations
jopofa film az ir punkrol nemi korrajzzal, bar inkabb hippi eleterzest nyujt, mint ahogy a valos sztori alapjat nyujto foszereplo is, ugyh nem az igazi
camille claudel 1915
bruno dumontot eddig azert birtam, mert baromi hatasos/elvont dramai filmeket lattam tole (flandria, hors satan). most ezzel az eletrajzi filmmel (rodin palyatarsarol, szerelmerol szol, akit 30 evig, halalaig elmegyogyintezetbe zartak) viszont mintha csak juliette binoche-nak nyujtana lehetoseget h ujra megmutassa mekkora szinesz - ilyen szempontbol szep film, amugy unalmas
aint them bodies saints
a kis-affleck foszereplesevel keszult vegtelenul sekelyes unalmas film bortonbol szabadult fickorol meg a nojerol meg egy rendorrol. operatori dijat nyertek vele a sundance feszten - de az meg edeskeves
the way way back
nemtom elhinni, hogy ezt ugyanazok irtak, mint az oscar dijas alexander payne filmet az utodokat.. 20 perc utan skip, olyan tipikusan kozhelyesen szar amerikai csaladi problemas de magat coolnak mutato melodrama h faj
la cite rose (asphalt playground)
imdb comedynek van irva, ezzel meg is van a problemaja. francia kolykok, drog, alvilag, igazi komolysag es dramaisag hianyaban erdektelen, van ennel sok jobb a temaban
bekas
csodalkoztam h hazai forgalmazast kapott 'baratunk, superman' cimen.. nem is jo sajnos, iraki gyermek kalandfilm/mese, ami nem hat sehogyse
monsters university
az elsot nagyon birtam anno, ez mar nem olyan szorakoztato, de egyszer jopofa
man of steel
nagyjabol minden rossz benne, de ha mar olyan a sztori amilyen, legalabb a casting meg a filmzene ne huzna le ennyire. egyik legrosszabb szuperhos film amit lattam
escape from tomorrow
trailer alapjan erdekesnek tunt, eleve hogy disneylandben vettek fel engedely nelkul. amugy felesleges volt megnezni, mert nem egy szurreal fantasy/scifi/horror, hanem egy unalmas, bena semmi