|
orion,
szerintem az emberek alapveto jellemet nem az hatarozza meg, hogy ok kvazi lettek valakik, csak azert mert azt csinaljak, amiben orumuket lelik.
Azaltal lettek valakik, hogy masoknak bejon az, amit egyebkent, az onmagaert valo kedvtelesbol, maniabol, szorakozottsagbol csinalnak. Elsosorban onmagukert. Mert ez a szenvedelyuk.
E teren szerintem ketfajta "valaki"-nek nevezett hiresember csoportot kulonboztethetunk meg:
1. Valaki csinal valamit, rajon, hogy ez sokmindenkinek tetszik. Egy ido utan mar nem onmagaert csinalja, hanem hogy meg tobb mindenkinek tetszen. Elvesz a "hu, most valaki lehetek" utvesztoiben. Es egyre lejebb csuszik, par ev mulva meg senki sem fog emlekezni ra.
2. Valaki csinal valamit, elsosorban azert mert szereti azt csinalni. Rajon, hogy egyebkent sok embernek tetszik. Ennek ellenere tovabbra is azert csinalja, mert szereti csinalni, es ugy csinalja, ahogyan neki tetszik. Vagy elfogja igy a kulvilag vagy nem. Vagy onmagaert szeretik, vagy egy ido utan sokan majd nem szeretik, mert elosorban onmagaert valo. Megis, azt hiszem, ezek az emberek tudnak leginkabb maradandot alkotni, hiszen magukbol adnak egy darabkat, es ez sokkal tobbet jelent a "befogadonak". Ugy erzik, hogy kaptak valamit. Egy elmenyt.
Ilyen szempontbol szerintem tok mindegy, hogy valaki izomagyu allat-e, hiszen lehet pont azert alakot azt amit, es ugy ahogy, mert izomagyu.
Ha mogorva valaki nem azert az, mert lett valalki, hanem mert egyebkent is az.
Ha valakinek beleesik az orraba az eso, az viszont azert van, mert ugy gondolja lett valaki.
Szoval a kedves emberek egyebkent is kedvesek, az egyszeruek meg olyanok, mint a barlangrajz.
|