jegyek dec 14-tol lesznek
ihol egy kis olvasnivalo
A háromszoros
Grammy-jelölt
Kenny Dope kétségtelenül napjaink zenéjének egyik legfontosabb figurája. Producer, remixer és DJ minőségében egyaránt a földgolyó élvonalában jegyzik nevét, az általa alapított
Masters At Work kollektívát pedig a klubzene megújítójaként emlegetik.
Kenny egy puerto rico-i negyed multikulturális közegében nőtt fel a hetvenes évek Brooklyn-jában. Ez meghatározta zenei világát: salsa-muzsikus apja révén a latin ritmusok már gyerekkorától élete szerves részévé váltak, majd a nyolcvanas évek közepének new york-i underground klubjai ejtették rabul, ahol minden szólt a funktól és soultól kezdve a legkülönfélébb latin zenékig. Ezeken a helyeken született meg a hiphop és a house is, Kenny pedig a folyamat részese volt: Mike Delgado barátjával parti-sorozatot indítottak a környékbeli fiataloknak – ekkor született meg a név: Masters At Work. Miután a hatóságok véget vetettek a mulatozásnak, Kenny sudiót épített, elkezdett ütemeket faragni, s a siker nem váratott magára sokáig. 1990-ben első trekkjei egyikére felfigyelt a new york-i sztár lemezlovas,
Louie Vega, aki közös ismerősüket, a később legendássá vált
Todd Terry-t kérte meg, hogy hozza össze őket – a többi már történelem…
A páros a Masters At Work névnek új tartalmat adva elkészítette első közös produkcióját, rögtön a latin-jazz legnagyobbjainak közreműködésével –
Eddie Palmieri és
Tito Puente jammeltek Kenny Dope ütemeire. A lehető legjobb kezdést ennek megfelelő folytatás követte: egymást érték a remixfelkérések olyanoktól, mint
Debbie Gibson,
George Benson,
Donna Summer, a
Brand New Heavies,
Madonna,
Luther Vandross,
Manu Dibango,
Ray Charles vagy a
Soul II Soul. Kenny hirtelen a pop-ipar kellős közepén találta magát, ami nem is csoda. Míg Vega a house és a dallamok irányából érkezett, Kenny a hiphop és a funk breakek univerzumának kincseit adta bele a közösbe. A végeredménytől világszerte megreccsentek a táncparkettek, ez pedig a popzenészek előtt óriási lehetőség volt arra, hogy berobbanjanak a klubok világába. Így a remixek sora tovább folytatódott, beleveszve a végtelen pophorizontba (
Michael Jackson,
Björk,
R. Kelly,
Daft Punk,
Jamiroquai stb…), nemkülönben az „underground nagynevek” rengetegébe (
Grooverider,
Armand Van Helden,
Incognito,
Femi Kuti,
Groove Collective,
4Hero,
Amp Fiddler,
Ursula Rucker stb…).
Kenny Dope-ot és a Masters At Work-öt persze nem azért szeretjük, mert popsztárokkal dolgoznak. Sokkal inkább azért tisztelhetjük munkájukat – különösen Kenny Dope-ét –, mert mindeközben számtalan más kiváló, néha teljesen underground kezdeményezést indítottak útjára. Létrehozták a
MAW Records és a
Kenlou kiadókat, amelyen közös zenéik mellett felfedezettjeik kaphatnak helyet. Eső nagylemezük a
The Album (1993) is a MAW-on látott napvilágot. Kenny Dope saját zenéi számára a
Dope Wax-et hozta létre, míg a
Dopebrother címkén a ’70-es évek szinte ismeretlen, de kiváló funk zenekarát, a
Manzel-t hozta újra össze, és készített velük közös kislemezeket.
1995-ben Kenny egy kósza ötlete
The Buckettheads néven megint nagyot szólt: a
The Bomb! (These Sounds Fall Into My Mind) című szám világszerte a slágerlisták élére került, még a Billboard csúcsait is meghódította. Jellemző, hogy Kenny hamar véget vetett a projektnek, hogy folytatva a közös munkát Louie Vega-val létrehozzák a
Nuyorican Soul formációt (1997). Elérkezett ugyanis az idő, hogy nagylemezt készítsenek példaképeikkel – így került a jazz, funk és soul elemektől roskadozó anyag zenészei közé
Roy Ayers,
Dave Valentin, George Benson,
Jocelyn Brown, vagy Eddie Palmieri, akik Kenny Dope és Louie Vega szerzeményei mellett eljátszották a
Bob James-klasszikus
Nautilust és egy
Salsoul Orchestra feldolgozást is. Az albumot végül Gilles Peterson kiadója, a
Talkin’ Loud jelentette meg, s fogadtatása minden addigit felülmúlt – Dope és Vega ezzel véglegesen beléptek a halhatatlan zenészek sorába. Nagy álmuk, hogy lemezt készítsenek
Fela Kuti-val, 1997-ben a mester halálával szertefoszlott – tiszteletére azonban elkészítették egyik legszebb kiadványukat, az
A Tribute To Fela EP-t.
2002 a harmadik album éve volt, az
Our Time Is Coming ismét lezárt egy korszakot – az albumon természetesen megannyi jazz óriás és soul díva szerepel, tánclépéseket tekintve pedig salsától a socáig bezárólag mindent nagyszerűen lehet rá gyakorolni.
Kenny a fentieken kívül aktív a hiphop és a reggae szcénában is: többek között
Tony Touch-al működik együtt, alapjaira
Shaggy,
Johnny Osbourne is énekeltek, mixlemezei első osztályúak.
Munkakedve az utóbbi években sem csökkent: a skót funk-cézár
Keb Darge-al független kiadót alapított
Kay-Dee Records néven, hogy földi halandók számára megszerezhetetlen funk kislemezeket tegyenek közkinccsé; számtalan válogatást jegyez, például a patinás
Verve kiadó megbízásából készült latin-jazz válogatás, a
MAW Latin Sounds-ot. Produceri munkálatokat végzett George Benson lemezén (Standing Together, 1998), remixekből is készít évente vagy harmincat (pl.
Jill Scott,
DJ Gregory,
Shirley Bassey, vagy a
Blue Note kiadónak
Bobby Hutcherson egy számát), mindemellett DJzik szerte a világon.
Kenny élő fellépési legendásak: tizenéves kora óta pörgeti a lemezeket, technikája előtt mindenki fejet hajt. Úgy mixel össze régi funkot, diszkót, hiphop-ot, soult, house-t, broken beatet és reggae-t, hogy az egy összefüggő egészet alkot – nem túlzás hát az állítani róla: ő a világ elsőszámú freestyle DJ-je.[/i]
Login
Register
FAQ
Search
