Rob Swift queensi kissrácként már 9 évesen sem jött zavarba a „mi leszel, ha nagy leszel?” kérdéstől: apja és bátyja után természetes volt, hogy ő is DJ lesz – azt viszont valószínűleg nem is sejtette, hogy a lemezjátszók John Coltrane-jeként fogják emlegetni.
A kolumbiai emigráns papa salsa diszkósként dolgozott, bátyja pedig korai hiphop beatekkel rongálta az otthoni lemezjátszót. Rob 12 évesen már saját pár Technics-én gyakorolhatott, de az iskolaidő sem ment veszendőbe: Les nevű pajtásával (ma Psycho Les-ként ismerjük a Beatnuts-ból) DJ csapatot alapítottak, 17 évesen pedig saját lemezük jelent meg.
Rob 1991-ben a keleti parti DMC-n harmadikként végzett, s muzsikus tehetségét kiszúrva Steve D őt hívta meg az X-Men-be, a világ elsőként számon tartott turntablism csapatába. ’93-ban már együtt vitték el csapatban a DMC keleti parti trófeáját. Néhány tagcserét követően a csapat (Roc Raida, Rob Swift, Total Eclipse és az időközben kivált Mista Sinista) X-Ecutioners néven folytatta, majd vált etalonná a hiphop történelemben. Rob pszichológus diplomája megszerzése után ’93-tól produceri munkáira is odafigyelt, aminek eredményeként együtt dolgozott Mos Deffel, Bill Laswellel és Ursula Ruckerrel is, ’97-ben pedig javarészt az ő stúdiómunkájának köszönhetően készült el az X-Ecutioners első nagylemeze (X-Pressions), a valaha készült első turntablism/DJ album. Ezt követték a Built From Scratch (2002) és a Revolutions (2004) lemezek.
Míg a csapat inkább a mainstream közönséget célozta meg (tagadhatatlanul sikeresen, olyan közreműködőkkel lemezeiken, mint a Cypress Hill, Black Thought, M.O.P., Inspectah Deck, DJ Premier, Pharoahe Monch, Xzibit, The Beat Junkies, Everlast, Kool G Rap stb.), Rob szólókarrierjét sem hanyagolta el, ahol kifinomult stílusának adott teret. Jazz, funk, latin és soul hatásokban bővelkedő munkáinak előfutára első ismertebb mixtape-je, a Soulful Fruit (1997), amelyre Peanut Butter Wolf figyelt föl, és adta ki a Stones Throw egyik korai megjelenéseként. Saját munkáiban Dan The Automator, Supernatural, Large Professor, J-Live és Melo-D kollaborációkkal találkozhatunk, de legutóbbi lemezén (Sound Event, 2002) a jazz-funk legenda Bob James is feltűnt (Salsa Scratch). És ha már jazz legendák: Herbie Hancock Future 2 Future (2001) albumára Rob húzta a díszítést, sőt közös számot készítettek (This Is Rob Swift), a közelmúltban pedig Charlie Parker Cheers című felvételét remixelte, amelyben bámulatosan szkreccseli el a szaxofon és zongoratémákat. Jelenleg Bob James-szel a Verve kiadó számára közös albomon dolgoznak, közben már következő saját albumát készíti.
Rob Swift személyében kétségkívül az eddig hazánkba látogató legnagyobb turntablistet köszönthetjük a Trafó Bárban, március 12-én.