jung wrote:
thesparrow wrote:
amúgy meg baszottul utálok okoskodni.
igazad van, tőlem is távol áll, csupán értelmezési kérdésekről van szó.
de a fasizmus kérdését azért jól kikerülted

mindenesetre (vegyük a rómaiakat) a népegyesítés és közös fellépés, építés, cselekvés az, amit fasizmusnak lehet nevezni (még akkor is ha ez a nácizmusban került újra a színre).
és amerika most azt csinálja, hogy a terrorista támadást kihasználva (ahogy te is írtad, kapóra jött nekik) közös ellenségkép ellen egyesíteni próbálják a politikai gondolkodást...
részemről ennyi
nem próbálják meg egyesíteni, mivel nem tudják. Szembenáll velük a (hagyományosan multilaterális intervencionista - nemzetek konszenzusa, összefogás, flower-power stb.) demokrata párt, és az (izolacionista) "old right" a republikánus párton belül. Ellenségképnek meg nem nevezném azt, aki beleszáll a WTC-be. Az ellenség.
A neokonok úgy gondolják, hogy saddam a demokrácia ellensége, és így számukra az egyik legveszélyesebb ellenség.
ha figyeltél, nem kerültem ki a fasizmus kérdését: mindenek felett hisznek a demokráciában, mivel ezt tartják minden társadalmi rendszer legjobbikának. ez elég távol áll a fasizmustól. de még a baloldalt sem akarják teljesen kiírtani, sőt a szakszervezeteket sem. Sőt, nem nevezném fasisztának azokat a neokonokat, akik a '60-as években teljes mellszélességgel kiálltak a polgárjogi mozgalmak (feketék, nők) mellett, pedig ez konzervatív körökben legalábbis "ciki" volt, és most ugyanezek a neokonok ülnek az egyesült államok kormányának jelentős pozícióiban.
Engem ez kifejezetten megnyugtat.
Vessük össze a béketüntetéssel: ezek kimennek az utcára, "legyen béke, ne legyen több háború", aztán hazamennek..
A neokonok meg tesznek is valamit a békéért, mivel alaptételük szerint minél több demokratikus állam van, annál biztonságosabb a világ. És ennek eléréséhez minden lehetőséget megragadnak.
na ennyi.