titanicon lattam:
calvary
martin mcdonagh tesojanak elso filmje nekem nem nagyon tetszett, sokkal inkabb az in bruges. a felszines thriller-komedia 'guardista' utan a kalvaria viszont feler a baty sokretegu tanmese-szintjere. ir letere komolyan, tabudontogetoen vall a katolikus egyház sotet arnyoldararol, a kereszteny hit igazi tanitasarol, emberi bunokrol, es leginkabb a megbocsatasrol
matar a un hombre (to kill a man)
mit jelent emert olni? jorge eleteben magat a tulelest jelenti, mikozben nincs szo haborus helyzetrol, a tortenet akar a szomszed zuros keruletben is jatszodhatna, nem kell ahhoz chile-ig menni, hogy aterezzuk: eljohet az a pont, ahol pusztan egzisztencialista kerdes az h olsz-e vagy - a kozonyos, funkcionalatlan burokracia miatt - elszenveded az akar tragediahoz vezeto zaklatast. minimalista (a sulyos "zene" jol erzekelteti a frusztraciot) nem konnyu darab, de nekem bejott
joe 
nic cage-nek nem ez lesz a legjobb filmje, valszeg nincs is a legjobb 10 szerepe kozt, megis most mindenki odavan, mert ujra komoly filmben jatszik (pedig azert a sok szemet mellet, nem is olyan reg, 2009-ben is kurvajot jatszott a bad lieutenant remakeben)
erdekesebb viszont h ez a white trash vonal (ujabban pl paperboy, killer joe, mud) david gordon green keze alatt is elkepesztoen mocskos es visszataszito tud lenni (lasd pl a henteses, a kutyas-kurvas, vagy a homelesspias jelenetet), megis pozitiv uzenetettel tudja megtolteni ezt az apa-fiu megvaltas-tortenetet. az pedig meg durvabba teszi az egeszet, hogy a pias apat jatszo gary poulter valoban is hajlektalan es a film utan par honappal meghalt
tom a la ferme (tom at the farm)
a kanadai hipster csodafiu (haha) nalam mar bizonyitott ket filmmel (kepzelt szerelmek, laurence anyways), de ezzel most jol elbukott (pedig velenceben dijaztak, es itthoni kritikak is dicserik). filmjeinek klipszeru, divatos, popkulturas felszine mogott mindig szenvedelyes, erzelemdus drama, nemiseggel kapcs problemak adjak a temat. itt is megmaradt ez, csak a feketekomedia es a thriller kozott feluton elveszett. a mufajkeveresi aranytalansaggal en nem tudtam mit kezdeni, mesterkeltnek tuntek a dramai jelenetek, a kozonseg is kacaraszott a vigjatekba illo, de itt kinosnak hato "poenokon". a befejezes meg egyenlo egy jo nagy bloffel
eve donus: sarikamis 1915 (the long way home)
elso vilaghaboru idejen jatszodo torok haborus film, ami valojaban nem csatarol, harcokrol szol, hanem a haboru termeszeterol, akar ugyanazon az oldalon allo emberekre gyakorolt hatasarol, magarol a tulelesrol. minimal, szotlan, rideg, kegyetlen, mint kelet-anatolia telen
uroki garmonii (harmony lessons)
nemtok semmit a kazah filmgyartasrol, de emir baigazin berlinben dijazott filmje komoly tanulmany a gyermeki es a felnott terrorrol. falusi realizmus keveredik koltoi szimbolizmussal, erdekes film
szinten titanicos, de otthon lattam:
frankenstein's armytalan ha igazan trash lett volna, akkor jobban szorakoztat, igy csak annyi maradt meg, hogy kurvajo designja van a steampunk kiborg naciknak
blackfishha valakinek nem lenne egyertelmu h miert kegyetlenseg kardszarnyu delfineket cirkuszokban tartani, akkor itt ez a doku
leijonasydan (heart of a lion)az europai szelsojobb erosodese idejen sok ilyen film kellene meg
gabrielleaz incendies es a monsieur lazhar producereitol. igy szol a csalogato szlogen, hatott is, megneztem. kedves realista romantikus drama williams szindromas lanyrol es tovabbi fogyatekkal elokrol, onallosagrol, szerelemrol, eneklesrol. van szive a filmnek, de valszeg nem sokaig fogok ra emlekezni
short term 12erre annal inkabb, ez is tarsadalmi problemakrol, fiatalkoruan intezeti neveleserol szol. a tipikus amerikaifuggetlenfilmbol magasan kiemelkedik