<b>endris</b>: Jó bizony, de hát változnak az idők
<b>simptome</b>: „<i>Ennek fényében akkor a hangmérnököket lehet csesztetni egy esetleges szar hangzás miatt a buli után?</i>”
Amikor egy buli végig jól szól, az közös, lelkiismeretes munka eredménye (persze megfelelő szintű hangcucc nélkül esélytelen). Ha a helyszín rendelkezik a kellő áramerősséggel, ha elegendő elektroakusztikai teljesítmény áll rendelkezésre, ha a megfelelően karbantartott berendezés beállításait az adott teremhez optimalizálták, ha a lemezlovasok nem hajtják túl a keverőt, ha a tűk nem sérültek, ha a hangmérnök érti a dolgát és szíve is együtt dobban a buli ütemeivel, akkor minden rendben van. Akkor olyan gyönyörűen szólalnak meg a basszusok, hogy szinte látod őket kigurulni a hangfalakból.
Elrontani nagyon könnyű, ahhoz elég akár egyetlen ember butasága vagy nemtörődömsége. Lehet az egy hangtechnikus, akinek „rockra áll a füle”, és a saját hangzásideálját akarja ráerőltetni az elektronikus zenére, vagy akár egy DJ, aki felmegy a pultba, majd ahogy kompresszál be a füle, folyamatosan pótol, és ahelyett, hogy csak a monitoron állítana, ész nélkül tolja utána kifelé is a hangerőt. A hangmérnök a másik oldalon meg rémülten védekezik, veszi vissza a kimenő teljesítményt. A végén már minden létező frekvencián torzít a zene, és még csak nem is hangos.
De tapasztalatom szerint a leggyakoribb probléma az, amikor elektronikus zene hangosítására alkalmatlan, elavult berendezésekkel próbálkoznak egyesek, ami eleve kudarcra van ítélve.
„<i>A szervezőknek mekkora beleszólása lehet ebbe a helyszínen?</i>”
Szervezője válogatja. Tulajdonképpen azon múlik, milyen viszonyban van a hangosokkal, mennyire értenek szót egymással. És persze azon is, hogy törődik-e a problémával, továbbá egyáltalán meghallja-e, ha a zene nem úgy szólal meg, ahogy a nagykönyvben elő van írva.