"Dance like you're selling nails" - Venetian Snares és Donna Summer Budapesten
Április 24-én a Kultiplexben (Budapest IX., Kinizsi u. 28) lép fel az elektronikus zene két kultikus rajongással övezett képviselője: Venetian Snares és Donna Summer. Bár egyikük Kanadából, másikuk az USA-ból érkezik, s míg előbbi befelé forduló, utóbbi igazi showman, egyvalamiben hasonlítanak egymásra: mindketten meglehetősen öntörvényű, különc figurák művészetük mániákusai. A megjelenés mindenkinek ajánlott, aki szeretné tudni, hol tart ma az elektronikus tánczene legötletesebb, legviccesebb, legszélsőségesebb és legvadabb perifériája.
A Subbacultcha heti popkulturális megmondó-mail punkos attitűdjének és a kortárs könnyűzene kísérletező irányzatainak bemutatására vállalkozó Ultrahang Alapítvány törekvéseinek találkozási pontjából született meg az az új rendezvénysorozat, amelynek célja olyan elektronikus zenei előadókkal megismertetni a hazai közönséget, akiknek a zenéje nem fér be össznépi táncolásra alkalmas helyekre, ugyanakkor sokkal izgalmasabb annál, mint amit a legtöbb lemezlovas két bakelitkorong segítségével képes létrehozni.
A budapesti Kanadai Nagykövetség támogatásával szervezett első Brainpop! est keretében egy olyan fiatal stílus mutatkozik be, amely az elmúlt néhány évben Európában és az Egyesült Államokban egyre masszívabb rajongótábort tudhat magáénak: a breakcore. Ha mindenképpen el kell helyezni a zenei palettán, akkor leginkább a drill and bass-szel rokon: embert próbáló, mégis szórakoztató vadhajtás tehát, hipergyors breakbeatekkel, torzított hangmintákkal és sok-sok processzált zajjal valamint vadul csapongó zenei fantáziával. Mint az összes mondvacsinált stílus, természetesen a breakcore sem definiálható pontosan, vagy zárható keretek közé - amint az április 24-én a Kultiplexben ki fog derülni.
A tavalyi Ultrahang Fesztiválon zajos sikert aratott a stílus első számú sztárja, a venezuelai-amerikai Kid 606 - ennek méltó folytatásaként két nem kevésbé istenített előadó lesz a vendég, akiket ugyan a breakcore címkével azonosítanak, ám azon jócskán túllépnek.
A notóriusan maguknak való és ijesztően kinéző laptop-virtuózok közül is kiemelkedik Venetian Snares, becsületes nevén Aaron Funk az észak-kanadai Winnipegből. Első blikkre inkább skandináv templomégető metálénekesnek tűnik, a vele interjút készíteni próbáló újságírók többnyire fülüket-farkukat behúzva menekülnek el. Zenéjét egy szóban leginkább a hardcore jelzővel lehet meghatározni: hardcore, mert sokat merít a kilencvenes évek eleji hardcore jungle-ból, és hardcore, mert hozzáállása és fellépései leginkább a nyolcvanas évek eleji hardcore punk "én a világ ellen" hozzáállásával jellemezhetőek.
Venetian Snares először 1999-ben lépett a nyilvánosság elé zajból és a végtelenségig felgyorsított jungle-ból álló zenéjével, amely volt annyira vad és eredeti, hogy az ilyesmivel foglalkozó kiadók közül a legnevesebbek egyből felkapják a fejüket. Az azóta eltelt öt évben Venetian Snares lemezek jelentek meg többek közt a Mike Paradinas által vezetett Planet Mu kiadónál is, miközben Funk ha a lendületből nem is vett egy pillanatig sem vissza, a zenei palettát folyamatosan bővítette. Legújabb nagylemeze, a Chocolate Wheelchair többek közt brit szappanoperák zenéjéből, jamaikai reggae-ből, és klasszikus electróból is áll.
Funk a Venetian Snares mellett számos egyéb projektet is működtet Vsnares, Snares Man! és Senetian Vnares néven. Barátnőjével, Hecate-tel közös lemezt épített a szex közben hálószobájukban felvett hangokból Nymphomatriarch címmel (erről a Playboy magazin is beszámolt!), valamint konceptlemezt adott ki a saját macskáiról. Fellépése olyasminek ígérkezik, amilyet még nem látott Budapest.
A brooklyni Donna Summer már tulajdonképpen nem is Donna Summer, hiszen mire híres lett, rátaláltak az egykori diszkódíva ügyvédei, így ma kénytelen hivatalosan a Jason Forrest / Donna Summer nevet használni. Ettől még diszkózenét játszik, még ha a hetvenes években nem is egészen ez szólt New Yorkban (ha ez szólt volna, ma minden bizonnyal breakcore-t játszanának a kereskedelmi rádiók). Nevezzük az egyszerűség kedvéért progresszív diszkónak, hiszen egyrészt gazdagon merít a hatvanas-hetvenes évek prog-rockjának motívumaiból, másrészt a jövőbe mutat, még ha az nem is tiszta, hogy pontosan hova. Felvételei attak-szerűen ható kollázsok, hűen a "lopofónia" (plunderphonics) hagyományaihoz, egyben új szintre is emelve azt.
Az eredetileg mindenféle képzőművészettel próbálkozó Forrest második, 2003-as lemezét, a This Needs To Be Your Style-t a digitális ügyekben rendkívül megbízható Wire magazin az év 15 legnagyobb dobása közé rakta, olyan illusztris nevek társaságában, mint Ricardo Villalobos és Luomo. A napokban megjelent harmadik albumának pedig már a címe is önmagáért beszél: "Az 1979-es poszt-diszkó összeomlás kíméletlen dalai" (The Unrelenting Songs of the 1979 Post Disco Crash). Hivatalos életrajza szerint koncertjeire leginkább a gyors zene, a béna tánc és alkalmanként egy összetört laptop a jellemző, Forrestnak pedig általában sikerül a közönség közreműködését is kiprovokálnia. Ígérete szerint Budapesten is ilyesmire számíthatunk.
A buli fel- és levezetéséről a német Mr. Mrks, Donna Summer európai turnéjának hivatalos elő-lemezlovasa, valamint Hell'oh és XT Noise, a hazai hardcore/gabber színtér kiválóságai gondoskodnak.
A rendezvénysorozat következő vendége egy újabb kanadai, a rendkívül fiatal kora ellenére a metál-happy hardcore-jungle-gangsta rap keverékműfaj egyetlen és legnagyobb alakja, Billy Pollard, azaz Knifehandchop lesz május 15-én.
További információk:
http://matula.hu/subbacultcha/brainpop/
http://uh.hu
Linkek a fellépőkhöz:
http://www.planet-mu.com/artist21.html
http://www.angelfire.com/mn/vsnares/
http://www.vsnares.com/
http://www.cockrockdisco.com/
http://gabber.kingdom.hu/
Login
Register
FAQ
Search
most látom, hogy hell'oh és xtnoise is játszik 
he's a little too sick to go totally out of his head on stage, but there was still a lot of movement behind the cd-players 