i m p u l s e c r e a t o r phÓrum

Ütés helyet inkább válaszolnék kedves Skc barátom megállapitására, miszerint közhelyesek a jazzfunkos d+b zenék nagyrésze...
Szóval, azt hiszem, hogy tudom mi a bajod a legtöbb ilyen jellegű zenével, de te közhelyesnek neveznéd a 32- llletve 64- ütemes blues/ illetve jazz-blues szerkezeteket????
Tény, hogy már elég régóta használt sztenderdek ezek, no meg a d+b esetében ez egy kissé fából vaskarika szitu. Ugyanis mitől válnak izgalmassá ezek a kiséretek/körök? Hát a főtémának a variációjától, illetve az improvizáción - ez a két dolog (főleg az utóbbi...) nem nagyon kedvez a dance-flooroknak.
Hogyha meg nem ezzel van a problémád, hanem a vokális elemekkel, hát ime egy pár számcim, amiben sztem nem találhatsz kivetni valót (vannak közte nem-klissés instrumentális darabok is...):
Kosheen - Dangerous Waters (original)
Az egyik legeredetibb zene a műfajban, Roni Size-ék tudták csak igy életre kelteni a zenét (3-4 évvel EZELÖTTT. ühüm, ühüm)
Akármit is mondtok, a Kosheen nevéhez fűződnek a d+b igazi lirai vonala....szerintetek miért lett a Hide You-ból akkora sláger? Mert a szerelemről énekelnek benne és azon belül pedig egy szerelemben lévő emberke énekel arről neki milyen...tetszik/nem tetszik a régi recept mindig beválik.
Nos, felsorolás folytatódik : One True Parker - Killer (Stakka + Skynet mix - Clockworkön rajta van a Morcheebának The Sea remixe, hmmm), L. Elektricity + Robert Owens - My Dreams (a kilencvenes évek Owensnél eredetibb énekhangot nem talált magának, Beth Gibbons-t leszámitva-Photek-kal való kollaborációt checkold - The End - hűha) The Underwolves - Shaken (ismét igazi kompozició, lirai elemek, fájdalmasan gyönyörű vonósok - tudom, közhely...).
No meg a Solid State! Velük kapcsolatban igazán nem lehet panaszkodni - tessék megkeresni a Just a Vision eredeti verzióját! Nem csak a remix a killer! A fent vázolt változatossággal kapcsolatos problémákat Ők oldották meg a legjobban, sztem.
Még egy pár "klissés" instrumentális darabot hadd soroljak fel - Pivotal 1 (asszem Apollo peshay remix - hát ilyen akkord-struktúrát drumbassben nem nagyon fogsz még találni), Kapake - Blue Vibe (ősrégi lemez Longi backcataloguejából...jazz+bass3-on ott a helye!!!) Blue Sonix - Come On (amerikai phuturisitc blues kiadón jelent meg - olyan rhodes-szólam van benne, hogy, hogy....ááá)
Szóval, igen NAGYON sok ilyen közhely van...de a fától nem látni az erdőt...hmmm

p.s. - a lapos, buta Calibre zenéket se felejtsük el, ugye Gábor???

_________________
"Funk is the space between whats played"

bratwa felsorolasat kigeszitenem meg a high contrast - music is everything cimu alkotasaval, ami summazza mindazt amit zene adhat egy embernek.

skc: nem lett szembeallitva a zuzda a tinglitanglival, szeretjuk mi a zuzdat, de a tinglitanglit is. pontosabban szeretjuk a JO zuzdat es a JO tinglitanglit.
majd ha azt veszem eszre, hogy elkezdik egymast, vagy akar onmagukat ismetelni a lentebb felsorolt producerek, akkor a lelkesedesem alabb fog hagyni. de amig olyan zenek jonnek ki, mint c&a - perfect combination, amit az elmult ket honapban naponta ketszer-haromszor meghallgattam, es keptelen vagyok megunni, (meg a tucat vokaldallam ellenere is), addig... addig NYAR LESZ!

az uj kedvenc Tommy Knocker.

diszkó forevör

abban is vmi igaz amit skc mond ill. abba is amit bratwa...
mert hat ugyan ugy van buta techstep/hardstep mint 'fabio like dnb' )
de azert miig a bc tod ijen zenet csinalni mint pl a synthetic sisters addig nekem senki ne szidja ezt a vonalat...de nagyon ne ....mert lehet van 30 hangszer meg akkord meg tugya faszom mi...de ebbe a szamba meg van akkora dinamika h leszakitja a fejem:)

hja az emlitett zene dub meg asszem de a kov. EP.n rajta lesz
esetleg ha azt mondom h ER jaccotta ugy 5 oral tajban...vagy az uj digital nation mix cd.n is rajta van, a spider meg huhh meg egy masik dub ....szerintem istenek

egyebkent meg h vegkepp szubjektivitasba csapjon at eme rovid monolog az amen da rewlest
pisz

_________________
bless....



:: "I know JAH would never let us down" ::

Bratwa dolgozatát olvasva el kell ismernem, hogy tájékozatlan vagyok a témában, úgyhogy amíg nem hallgatom meg azokat a zenéket amiket felsorolt (+ high contrast: music is everything, carlito & addiction: perfect combination - kösz Áron addig jobb ha elkussolok. Hozzászólásommal inkább arra akartam reagálni, hogy túlzásnak tartom, amikor valamilyen irányzat úgy kerül szóba, mint a korábbi hallgathatatlan szemeteket végre valahára leváltó üdvözítő zene (jazzfunkvokál vs zúzda). Oké, már tisztáztuk, hogy senki nem állított ilyet, én reagáltam túl a dolgot.

valdi:
A hangulattalan kalapálás alatt olyan zenéket értek, amiben még véletlenül sincs egyetlen akkord sem, amitől "elszállna" a zene (pl. Optical a legnagyobb zúzásba is tud hangulatot vinni) csak valami ipari jellegű zakatolás az egész. Ez akkor válik kibaszott idegesítővé, amikor egy DJ mondjuk fél órán keresztül nyomatja folyamatosan. Konkrét példát sajnos nemigen tudok mondani, de pl. a Future Cut-nak tuti hogy van néhány ilyen száma. Egyperces segghülye kiállás valami primitív témával, aztán dobok meg sub alá oszt jóvan bazmeg! Ettől a falra tudok mászni.

_________________
"we signed another one, its bit clowny. but its $$$"

yeh and also i found a new thing that is quite interesting called reality

skc: fél óra? Vazze', tudod milyen érzés egy egész éjjel?

hmm, fura volt végigolvasni...
így 3 évvel a nagy "liquid-boom" után ki hogy vélekedik az egész jelenségről?

én tulajdonképpen az egész lemezvásárlós őröletet liquiddel kezdtem (pl hc - what's the story, j majik - love is not a game...ezeket mai napig szívesen előszedem)

hallottam már a szokásos "stílus-temető" szövegeket, hogy nem képes megújulni, meg ilyesmi, de ez egyértelműen hülyeség, amikor pl calibre vagy high contrast is egyre magasabbra teszi a mércét (és akkor még a "kisebb" nevekről nem is volt szó)

na jó, befejezem, mielőtt a nosztalgia teljesen úrrá lesz rajtam

_________________
http://www.facebook.com/mentalien