Matykó wrote:
megosztanád az élményeidet esetleg...?
nekem könnyű nagyszájúan beszélni mert ott sem voltam, de
akik ottvoltak azok szerint clarke kb 1 órát volt jó...
vagy igorra gondoltál?
Röviden:
mi kb egy óra fele érkeztünk, ott mosolygott ránk az A4 -es nyomtatott papír, hogy nem lesz ellen, természetesen ez nem jelenti azt, hogy az elővételes jegyed visszaválthatod, vagy hogy olcsóbb a beugró. Az nem derült ki, mi a technikai hiba, mivel Ellen ugye lemezről kever, lemezjátszók meg voltak. Mindegy.
(zárójel: személy szerint nem csípem ellen mixeit, pedig élek-halok az elektróért meg a csajos tekházért, de valahogy mégse, éppen ezért el sem voltam kámpicsorodva)
Elkaptunk Hot Xből néhány számot, szegénynek nem túlzottan ment a mixelés, a számok sem voltak nagy durranások (de legalább új zenék voltak).
Mick Wills első egy órája hallgathatatlan, szar keverések és rengetek sok kiállás, nem volt semmi dinamikája, így még a jobb számok sem ütüttek nagyot. Később próbálta elkapni az igényes közönség izlését, kicsit pumpálósabb, néha vokálos techet rakott, bár továbbra is csúszkált.
Dave Clarkenál megvolt az esély, hogy inkább elektrósabb zenékkel fog készülni, de nem. Embertelenül kíméletlen zúzdát pakolt, főleg brit és frankfurti zenéket, azokból is inkább az okosan veretős, intercity kategóriás vonatozós elemekkel. A mixtechnika kompromisszum mentes volt, nem pihent a fader egy percet sem, össze vissza vagdalta a zenéket és effektezett megállás nélkül, ráadásul ezek jól jöttek ki, egyáltalan nem volt zavaró, sőt.
Később bekötöttek neki egy harmadik lemezjátszót, hogy tudjon scratchelni. Tudott.
Dave után Jay kezdett, újra bekattant és elborult csipogós loopzenéket játszott, sok saját számot, át is menekültünk vidámparkba. Épp ezért Igort se hallottuk.
Összeségében Mick Wills inkább elégséges, mint közepes, Dave Clarke meg technikára jeles, szelekcióra meg erős négyes.
Nekünk bejött.