nos, én sem a rock vonalból érkeztem, hanem épp az ellenkező irányból.
mikor kisiskolás voltam ugrált a könyv az asztalon, mert apukám a dobszerkóját püfölte; na akkor már éreztem, hogy nem csak animal cannibals-ön fogok felnőni. aztán azon kaptam magam, hogy 13 évesen a
prodigy music for the jilted generation albumára gombfocizok bátyámmal. egy évvel később belecsöppentem életem egyik legundergroundabb techno bulijába, amit a helyi erők prezentáltak: pár ember volt csupán, csak stroboszkóp és sorban ment a prodigy
majd én is "
house-os" lettem. szerettük tommyboyt, mindig utána mászkáltunk, de house buli mellett volt, hogy trance, techno (viszont hyperspace-re soha nem tettem be a lábam) partikat látogattunk. mint minden kamasz, aki a zenegyűjtés fele hajlott, én is kazettázásba fogtam és minden pillanatot megragadtam, hogy felvegyem a legjobb zenéket a rádióból (most olyan idétlen, saját magam kreált sorozatnevek jutnak eszembe, mint Lizire, LizLand, Rulez Muzik, Right Fight). visszahalgatván őket megnyugtató, hogy azért nem akármik voltak, később derült ki, hogy pl. apollo four fourtyt sikerült rögzíteni. de volt olyan is, hogy atb után egy elborult break szám hasított. hogy leginkább a house érdekelt, az abból derül ki így utólag, hogy csak arra költöttem igazán, ma is két kedvenceim közé tartozik a '97-es
dimitri from paris és a '98-as
terry lee brown jr. mixalbumok. a house mellett persze ott volt még erősen a
hiphop is, jut eszembe még
prince ital joe feat. marky mark kazettám is volt
aztán mikor a gimnázium után pestre kerültem, megváltozott minden. a koleszban összespanoltam egy
two step-es sráccal, kezembe nyomták a
botchit breakz 1-et és teljesen kész voltam. bár már javában tartott a dnb-forradalom, de a gyors pótlásnak köszönhetően próbáltam elkapni a fonalat. emlékszem, le voltam hűlve, hogy létezik a hiphop és a house között is valami. ami a partizást illeti, megnyílt a világ a szélrózsa minden irányába, csütörtökönkét én is iskolapadban aludtam a rewindok után, totál idegen bulikba járkáltam, totál idegen emberekhez csapódtam. még pest is idegen volt számomra, nem hogy egyedül, lányként kimenni a home-ba, complexbe. volt, hogy 20 embert kérdeztem meg, mire eljutottam a kiszemelt helyszínre. akadtak pulzusszámnövelő helyzetek is a sötét éjszakában, rengeteget futottam akkoriban

de a felsorolt gócok soha nem késztetettek visszavonulásra. gyönyörű évek voltak azok, megismertem saját képességeimet, határaimat. persze a kazettázásról nem tudtam leszokni, azt akartam, hogy a héten játszott, friss zenéket rögtön otthon is tudjam bömböltetni, így hát nap mint nap szaladtam a menzáról az est fm-es és még ki tudja milyen mixek felvételéért. volt, hogy fülhallgatóval hallgattam mit veszek fel, annyira utálta a többi lány a szobában az elektronikus zenét...
azóta eltelt pár év, most ott tartok, hogy keresem az izgalmas hangzásokat, legyen szó akár dnb-ről, breakbeatről, house-ról, hiphopról, dubról, kísérleti elektronikáról. és addig fogok partizni, ameddig bírja a lábam...
