Nah régen néztem már a topikot, jó érzés olvasni a replyket.
Migu wrote:
... azt kell hogy mondjam, hogy remek a kivitelezés. Biztosan sokan megbotránkoznak, hogy ez a goa/trance életérzés nem a dnb-be való, de szépen viszed ezt a vonalat! Csak így tovább!
Köszi szépen!!
Mondjuk erre konkrétan nem gondoltam, hogy megbotránkoztatom vele az embereket, de lehet, hogy mondasz valamit...
Hát igen, ez egy fajta fúzió , és lehet az úgymond "ortodox"

dnb-sek kiakadnak, de hát istenem ezt szeretném csinálni, s megpróbálom a tudásomhoz mérten a legtöbbet kihozni belőle.
paperdog(r) wrote:
Sugárzik belőle valami olyan plusz, ami talán a többiben nem volt meg!
Aszem sikerült megoldanod úgy ezt a zenét, hogy érződjön az amit megmutatni akarsz! Persze más kérdés az, ki hogy érti!...
Értelmezés a hallgatóra bízva!

Persze amikor írtam nekem is ott volt a fejemben egy fajta értelmezés aztán remélhetőleg a legtöbb hallgatóhoz is az jut el.
Az a bizonyos plussz pedig nem az én érdemem, egyértelműen a vers hihetetlen átéléssel való közvetítése
Latinovits Zoltán által. Én csak finoman megbújtam "művész" hangja mögött... s megpróbáltam zenébe önteni amit előhozott belőlem.
nihilist wrote:
generációs árok?
vagy csak simán mások vagyunk
simán van olyan hogy reménytelenül és a zen tökéltesen tükrözi, a vers is rásegít.
95%
Szerintem is van olyan, hogy reménytelenül. (mindjárt filozófia topic lesz ebből

) Hogy ne lenne, gondoljunk csak József Attilára amikor ő ezt írta, amikor megfogalmazódtak benne ezek a súlyos sorok, hát ismerve a szomorú életútját hitelesen tehette...
95% ? mi ?
Üdv:
Xeno