i m p u l s e c r e a t o r phÓrum

mint egy kislany

Az imént olvastam egy kritikát és megakadt a szemem egy állításon. Az állítás maga nem is lényeges annyira, mint a mögötte megbújó tévhit. A "grafikusságról" van szó, amelyet manapság sokan - tévesen - művészi szakmának tekintenek. Hosszú évekkel ezelőtt ez a szakma valóban a kézügyességről és a képzelőerőről szólt, de manapság az ecsetet és a grafitot lecseréltük számítógépre, így magát a "művészt" is újra kell definiálnunk. Ma már egy grafikus művész akár éhen is halhat, mert csak nagyon ritkán értékeli a társadalom a munkáját, így emelvén festőművészi magaslatokba. A gyakorlatban a művészeknek semmi keresnivalójuk nincs ebben a szakmában. Mivel szinte kizárólag a reklámszakma prostituáltjai vagyunk, jogosan tehetitek fel a kérdést, miszerint művészek vagyunk vagy szakemberek? A válasz egyértelmű, amikor napi 18 órában rutinból rakok össze prospektusokat, óriásplakátokat újra és újra. Viszont ez sajnos megint felvet egy érdekes problémát. Tudtátok például, hogy 2000-ben a grafikusi kamara szerint 300 000 Forintot kellett volna elkérnem egy arculattervezésért? Elárulom, hogy manapság még egy multitól sem tudok többet elkérni. Ennek az oka az, hogy tele van a piac olyan "grafikus művészekkel", akik bármiféle előképzettség nélkül, hihetetlenül nyomott árakon, botrányos munkákkal zabálják meg annak a tortának a szeleteit, amiért jómagam például 14 évet tanultam. Ezeknek az embereknek elég, ha apuci vásárol nekik egy gagyi pécét, mög lopnak rá egy fotóboltot, azt már grafikussá is lettek. Nagy varázslat ez. Az eszköz megváltozása hozta magával a szakma felhígulását, elkorcsosulását és itt az ideje bevallani, hogy már régen az igénytelenség útját járjuk. Mielőtt bárki rám vetné az első követ, két dolgot le kell szögeznem: 1., pécén is lehet ugyanolyan szépet alkotni; 2., igen, vannak őstehetségek, de nekik sem árt a szakmai képzés és a gyakorlati tapasztalat.

lehet menni okoskodni:
http://propono.creativine.com/?q=/node/133

lehet menni okoskodni:
http://propono.creativine.com/?q=/node/133

szelmalomharc

jaj

Az imént olvastam egy kritikát és megakadt a szemem egy állításon. Az állítás maga nem is lényeges annyira, mint a mögötte megbújó tévhit. A "grafikusságról" van szó, amelyet manapság sokan - tévesen - művészi szakmának tekintenek. Hosszú évekkel ezelőtt ez a szakma valóban a kézügyességről és a képzelőerőről szólt, de manapság az ecsetet és a grafitot lecseréltük számítógépre, így magát a "művészt" is újra kell definiálnunk. Ma már egy grafikus művész akár éhen is halhat, mert csak nagyon ritkán értékeli a társadalom a munkáját, így emelvén festőművészi magaslatokba. A gyakorlatban a művészeknek semmi keresnivalójuk nincs ebben a szakmában. Mivel szinte kizárólag a reklámszakma prostituáltjai vagyunk, jogosan tehetitek fel a kérdést, miszerint művészek vagyunk vagy szakemberek? A válasz egyértelmű, amikor napi 18 órában rutinból rakok össze prospektusokat, óriásplakátokat újra és újra. Viszont ez sajnos megint felvet egy érdekes problémát. Tudtátok például, hogy 2000-ben a grafikusi kamara szerint 300 000 Forintot kellett volna elkérnem egy arculattervezésért? Elárulom, hogy manapság még egy multitól sem tudok többet elkérni. Ennek az oka az, hogy tele van a piac olyan "grafikus művészekkel", akik bármiféle előképzettség nélkül, hihetetlenül nyomott árakon, botrányos munkákkal zabálják meg annak a tortának a szeleteit, amiért jómagam például 14 évet tanultam. Ezeknek az embereknek elég, ha apuci vásárol nekik egy gagyi pécét, mög lopnak rá egy fotóboltot, azt már grafikussá is lettek. Nagy varázslat ez. Az eszköz megváltozása hozta magával a szakma felhígulását, elkorcsosulását és itt az ideje bevallani, hogy már régen az igénytelenség útját járjuk. Mielőtt bárki rám vetné az első követ, két dolgot le kell szögeznem: 1., pécén is lehet ugyanolyan szépet alkotni; 2., igen, vannak őstehetségek, de nekik sem árt a szakmai képzés és a gyakorlati tapasztalat.

A rutinbol az igenytelen szinonimaja.

A rutinbol az igenytelen szinonimaja.