marczi wrote:
egyébként úgy tűnik nekem, hogy ebben a dj-producer / cd-vinyl kultúrharcban mindenki horizontját elhomályosítja a saját tapasztalata.
nyilvánvalóan mind a djzéshez, mind a producerkedéshez kell egy kb felső középosztálybeli helyzet, hogy az ember elkezdhesse, aztán komoly időbefektetés, tanulási lehetőség + némi érzék a jó (vagy jónak tartott) hangokhoz, hogy aztán sikeres is lehessen a többiek szemében (és ezzel nyilván összefügg valahogy, h az ember mikor tartja magát sikeresnek, saját zenéjét / játékát elfogadhatónak stb). szóval nem kellene univerzalizálni se a producer-dj, se a csak-dj áldozatait, mindkét szereplő ugyanúgy ad bele csomót. (és nyilván csomó ember nem fér bele ebbe a kettéválasztásba, akár mo-n is)
nyilván nem tud a szcéna mindenkit úgy megbecsülni, ahogy azt őszerinte megérdemelné, és ezért csomóan frusztráltak lesznek, ennek csomó jelével lehet és lehetett mindig is találkozni. a megoldás lehet hogy az lenne, ha kevésbé a többiek általi elismeréshez ("hu mekkorát droppolt a zeném tegnap" stb), mint a hangok buherálása általi egyszerű örömhöz kötnénk a jóérzésünket.
(már akinek van ideje rá, nekem sajnos mostanában semennyi)
Én ehez annyit tennék hozzá, hogy egy producer ha nem szereti amit csinál akkor egyébként se fogja sokáig erőltetni a dolgot és valszeg odájig se jut el, hogy azt mondja, hogy 'mekkorát droppolt a zeném'. Egy producernek nyílván ez a legnagyobb vágya ha valamit el akar érni. Az, hogy emberek örömmel hallgasság esetleg tombóljanak rá. Ez is egy motivácio, de nem ebben merűl ki a zenélés mint tevékenység, de csak partyn tudod konkrétan lemérni mégis milye a közönség fogadtatása irányodba illetve a zenéd irányába.
Ennek ellenre nyílván az a legfontosabb, hogy az adott személy (zenész) élvezze amit csinál különben halott a dolog.