Lick the Click! presents
Deluxe #2 with
DIXON (D - Innervisions, Get Physical)
Crimson, Chrom, Isu, Bal
2007. augusztus 24. | MokkaCuka | Ingyenes!
http://www.physical-music.com
http://www.innercityvisions.com
http://www.licktheclick.hu
http://www.minimalmusic.hu
http://www.myspace.com/licktheclickbudapest
Steffen „Dixon” Berkhahn mindenekelőtt hamisítatlan house DJ-ként vált ismertté a német party-
- elitben a kilencvenes évek második fele táján. A hőskorszakból olyan klubok rezidensi posztját tudhatja maga mögött, mint a legendás E-Werk és a Tresor. A legmeghatározóbbak azonban a berlini WMF Club házigazdájaként, az 1996-tól futtatott Audio Video Disco estjei voltak. Az aktuális „berlinsound” ellenében, a megszokottnál mélyebb, és szokatlanul hosszú, merészen fúziós felfogásban játszott szettjei gyakorlatilag megkerülhetetlenné tették személyét és munkásságát napjaink „kortárshauz” világának boncolgatásakor. A Jazzanova srácokkal kötött évtizedes barátsága és kollaborálása az európai phusion-éra emblematikus kiadójának, a Sonar Kollektivnek adta meg a startjelet a nemzetközi mezőnyben, hősünket pedig az ezredfordulót követően az egyik legfelkapottabb remixereként könyvelhette el a szaksajtó és a nagyközönség. Olyan karizmatikus művészeknek készített átiratokat, mint például I:Cube, AtJazz, Fauna Flash, Femi Kuti, Brooks, Beanfield vagy Clara Hill, és természetesen a Jazzanova társulat. A korszak lenyomataként bátran ajánlható a Dixon által szerkesztett Off Limits válogatás-széria, illetve a George Levinnel közös Wahoo projekt „Make ’em Shake It” című, 2005-ben a Defectednél landolt szuperslágere.
A megdöbbentő azonban az, hogy az eddigiek lényegében tízévnyi megalkuvást nem tűrő alapozásnak tűnhetnek az elmúlt két év sikereihez képest. Karrierjének újabb állomását, az abszolút világhírnevet is meghozó Innercity klubest és kezdetben a Sonar Kollektiv égisze alatt futó, majd a saját lábára álló Innervisions label megteremtése jelenti.
A minőségi kortárs és klasszikus hangzásokat újszerűen, avantgarde felfogásban elővezető kiadó kaleidoszkópszerűen villantja fel a house történetének legmegkapóbb pillanatait. Az eddig megjelent 12 kiadvány lényegében előcitál minden fontos momentumot a diszkótól a deephouse-on át a minimal és detroiti hangzásig. Súlyos képzavarral élve egytől-egyig fejjel, szívvel és lábbal hallgatandó darabok, amelyek mindegyikének - mainstream kortársaikat megszégyenítő eladási mutatóik ellenére - kvalitása előtt a legszigorúbb kritikusok is kalapot emelnek. A minőséget többek közt olyan szerzők garantálják, mint az Âme duó, Henrik Schwarz vagy Stefan Goldman, és természetesen Dixon, akinek a tavasszal, a Get Physical címkéje alatt, a Body Language sorozat negyedik eresztéseként megjelent mixlemezén elképesztően harmonikusan hozza össze Timo Maas leftfield electronikáját, Martin Buttrich minimalizmusát Larry Heard vokálhauzával vagy éppen Herbert kakofóniájával. Maradandó szelekció, mely mindenképpen igazolja, hogy a szó legigazabb értelmében vett lemezlovassal van dolgunk.
Login
Register
FAQ
Search
