|
Nesztek hosszú recenzió - ki nem szereti, ne olvassa.
Hálátlan feladat egy sokak által ennyire nem sokra tartott, söt, direkt lekicsinylett stílus komoly és ügyes képviselöjének lenni. Madd már több ízben vicsorította alaposan ki a fogát, az esetleges fujolók joggal láthatnák benne a megvetett Jumpup egyik legreprezentatívabb képviselöjét. De a szelekcióiból áradó fergeteges energia, a pontos, kreatív mixelés eltagadhatatlan. Persze mindig közel a "zenei mosoly" - egy váratlan mix, egy scratch, egy sötétebb darabra következö bohócnóta. Nem veszi önmagát túl komolyan, de a zenét és a DJ-skedést igencsak.
Az elsö podcast azonban mást is tartogat számunkra. Itt már nem a szórakoztató-bulizgató mosolygós DJ-vel állunk szemben, hanem a vájtabbfülüeket is megvezetö Madd mutatkozik, mélyebb-keményebb zenékkel, összeharapottabb attitüddel. Ponduszosabb, érettebb szelekcióról árulkodik a tracklist. Madd saját elmondása szerint is megpróbálta "lehúzni a tempót", amit sikerült is, de hálistennek a hiperaktív, fragmentált alapkoncepció kompromittálása nélkül.
A Maintain lágy intrója után teljes súllyal indul a gépezet, és akár ha Madd hitvallását hallanánk: "Goin' all out, gotta maintain". A Dirt tease-zel fellépö kombináció masszívan öblít, méltó bevezetés. Szinte fellélegeztem a Taxmantöl szokatlanul változatos Block visszafogottabb, ködösebb stílusától. Gyors mix után Die & Clipz tereli a monotonabb bristoli hangzást, az immáron másfél éve fel-felbukkanó Black Dovesal. Néhány jól elhelyezett sample csempész valamely változatosságot az egyébként szigorú hangzásba. Dillinja "nemmai" Cybotronja meglepöen logikusan illeszkedik a mixbe, még így hat évvel a nyakán is, bizonyos számok sosem kopnak ki. A hangzás szigorúsága kicsit felenged, de helyette egy még ködösebb mélységbe nézhetünk le: "Take my pain away". Alig hevertük ki, már szól is a Rufige Crew ez év eleji opusza - a Heist által kevert Monkey Boy kellemes technológikus-futurisztikus hangzása egy csöppet könnyít az atmoszférán, de a pörgö breakek gondoskodnak arról hogy a Madd-féle konzekvencia nem bomlik meg. I-Kamanchi nagyon fegyelmezett sötét wobblerje igazi 2003-as Full Cycle-i minimalizmussal mélyítí a mix pályáját, de Madd megint gyorsan visszaránt minket a jelenbe, a Griden néhány hete kiadott Gangster Soundal.
Kötelezö reggaeduma, fúvos-sample, kiabáló csaj, fejrobbantgató wobble, bugyborékoló dub-csipogás, "Original killing fashion", mit mondjak? Miután jól belesüppesztett a heveröbe, hirtelen a "Meet the Creep"-böl, a DrumClub-fellépésekröl ismert laza Madd kacsint ránk egy szám erejéig. Kitünöen illeszkedik Heist Don't hold back-je, a sötét basszus vs. csipogó rhodes kontrasztussal, és a kellemesen pörgö breakkel. Madd még utoljára megcsillogtatja tehetségét - a nyár elején Metalheadz-nél kiadott "Talk to Frank", a Cash Still tease-el együtt nagyon stílusosan és helyenként meglepöen töri meg a jazzesebb hangulatot. Commix komoly hangvétele, harmónikus kiállása méltó módon fejezi be a mixet.
Madd jó ívet ír le, ügyesen keveri a régit az újjal. A mix végig nagyon koncentrált, konzekvens, és Madd számára talán ez volt a logikus lépés, egy visszafogottabb, de még mindig nagyon eröteljes, intenzív hangzás.
|
Login
Register
FAQ
Search
! 
kurvajó!
