|
Trendcsinálás
2007. augusztus 08. 00:00 | Utolsó módosítás:2007. augusztus 10. 14:07
Új neveket kínál a netes propaganda a bulizni vágyóknak: Gumipop, Tesco Disco, Trash City Club, BPRNR, Lollipop Factory, Cökxpon Ambient Community, Fucktothemusic. Van köztük bejegyzett koncertügynökség, de némelyikük csak informális partisorozat.
Amíg nem lesz Magyarországon normális médium, amelyik az új zenével foglalkozik, addig fölösleges nagy profitban gondolkodnunk - ad látleletet a helyzetről Lévai János, a Gumipop nevű buli- és koncertsorozat egyik szervezője. A profitról való lemondás szükségességét nem mindenki osztja a hazai új zenei mezőnyben ám egyöntetű a vélemény, hogy a régi és a vadonatúj valamiféle szembenállása zajlik. A klubokban és az internetes közösségi portálokon terjedő szórólapok partiközösségek, színterek nevét hirdetik. Ezek létrehozóit leginkább a zene szeretete mozgatja, általában maguk is dj-k, illetve zenészek. Mindegyik társaság más zenei arculatot képvisel és más módszerrel dolgozik. Abban azonban egyezik a véleményük, hogy a hazai populáris kultúra, a közízlést formáló média és a fesztiválok évekkel lemaradtak a zene új áramlataitól. Ezért valós és virtuális tereket keresnek, ahol hallani lehet, hol tart a világ és az undergroundban születő hazai zene.
A BPRNR (Budapestrockandroll) nevéhez a kemény zenék köthetők, az egyszemélyes Fucktothemusic a progresszív punktól a jazzig kalandozik. A Gulácsy Lajos képzeletbeli kávéháza nyomán Cökxponra keresztelt közösség az elektro válfajait műveli, miként a Lollipop Factory is. A Tesco Disco főként indie-zenekarokat léptet fel, akár a Trash City. De míg az előbbi már önálló menedzseriroda, az utóbbi még nonprofit hobbi, eklektikus zenei arculattal, amelybe a rock and rave és az electroclash is beletartozik.
A Trash City és a Gumipop nullszaldó körüli, kisebb bulikat szervez, átlagosan kéthetente, 50-200 nézővel. A bevételt megosztják a szervezők, a fellépő dj-k és - időnként külföldi - bandák, a helyet adó klubé pedig a fogyasztás. Ez a két csapat - akárcsak a többi - friss popzeneként aposztrofálja azt, amivel foglalkozik. Lévai János definíciót is ad: új az, ami három hónapnál nem régebbi. A rendezvényeiken feltűnő zenekarok tovább tudnak lépni nagyobb színpadok felé, ők maguk azonban egyelőre nem vágynak nagyobb babérokra. Elvállalnák, ha a Sziget felkérné őket egyik színpadának kitalálására, ez azonban odébb van; a fesztiválszervezők azt nézik, hányan állnak a pódium előtt, a Sziget vendéglátósai pedig hogy mit és mennyit fogyaszt a közönség. Benedetti Péter, a Trash City szervezője ezért nem kevesebbet tűz ki, mint hogy egy idő után megcsinálják a maguk fesztiváljait.
A Tesco Disco viszont már másodszor lesz jelen a Szigeten. Az egykori pécsi zenész és dj, civilben munkajoggal foglalkozó zenei menedzser, Szalai Attila kitalálta sorozat a 2007-es szezonban rendre 400 nézőt vitt a klubokba. Ez elég volt ahhoz, hogy az idei Sziget egyik színpadát Szalai szervezhesse meg, két napot átadva a Lollipop Factoryba tömörült dj-knek. Szalai egyszemélyes intézmény; a Neo együttest menedzseli, s a divatos új gitárcsapattal, az Amerikát is megjárt The Mooggal is dolgozik. "Célom megcsinálni azt az undergroundot, ami már overground" - mondja, jelezvén: ketyeg a fesztiválszínpadokat koptató hazai popikonok órája, új zene és új szemlélet kell.
A Tesco Disco tudatosan végzi a zenei tehetségkutatást. "Minden buliról jó pár demóval a kezemben jövök ki. Ha azt hallom, hogy igénytelen, és látom, hogy a fotózásra szandálban és rövidgatyában állnak oda, már dobom is félre. Ezekből soha nem lesz semmi" - mondja ki a verdiktet Szalai, aki külföldön is indul a zenekaraival, mert meggyőződése, hogy az új magyar pop bejuttatása a nemzetközi vérkeringésbe országimázst teremt. "Amerika legnagyobb promóciós fesztiválján, a South By Southwesten, ahol a The Moog is játszott, huszonhét norvég együttes lépett fel. A skandináv országokban a kormányzat tudatosan támogatja a popzene piacra jutását" - ad tippeket a hazai intézményrendszernek, hozzátéve, nálunk is van egy tucatnyi olyan banda, amelyet kis lépésekkel el lehet helyezni a világpiac térképén.
Az utóbbi időben több alulról indult zenei kezdeményezés is az intézményesedés felé lépett. A Sziget Fesztiválon évek óta önálló helyszínt működtető Cökxpon idén júniusban saját "helyet" nyitott Budapesten, a IX. kerületben. "Végre egész évben van megmutatkozási lehetőségünk, és persze munkánk" - mondja Cserepes Panni, a Cökxpon kitalálója, a Pupilla nevű technóformáció motorja, arra utalva, hogy a nyári sikereket év közben eddig csak egy-két önálló fesztiválon tudták megismételni. A Cökxpon Ambient Café Theatre cipőlevevős, szőnyegekkel bélelt hely, ahol naponta dj-k és zenekarok játszanak, színházi és táncprogramok is vannak. Cserepes, noha rendszeresen ad ki cd-ket, nem vállalkozik arra, hogy a Cökxpon körüli produkciókat menedzselje, erejét egyébként is lefoglalja a hely fenntartása. "Egyelőre tolni kell bele a pénzt. Hátravan pár beruházás, meg kell oldanunk a fűtést meg a tűzálló födémet is" - utal a meglehetősen lepusztult, egykori Kedvenc söröző átalakítására. A hivatalos nyitóbulijuk egyébként szeptemberben lesz, kétnapos fesztivállal.
Szinte minden általunk megkeresett szervező egyetért abban, hogy Budapesten és az országban még mindig nagyon gyenge a popzenei infrastruktúra. A fővárosban a Kultiplex, a Merlin, a Trafó, a MokkaCukka fogad be leginkább bulikat, valamint a TűzTate (azelőtt Tűzraktér), és a Menta Terasz, de ez utóbbit elérte a budapesti helyek végzete: hangerőproblémák miatt szünetelnek a koncertek. Az egyik befogadó klub, az V. kerületi Süss Fel Nap bezárt, és átalakul - nem tudni, új tulajdonosai mennyire nyitottak az új zenékre.
Pedig a "Süsiből" sok minden indult, így a Budapestrockandroll (BPRNR) is. Ez hardcore zenekarok önszervező csoportja volt pár éve, ma már vállalkozás. A Superbutt zenekar énekese, a civilben ügyvéd Vörös András vezeti. Két cég áll a szerveződés mögött. A BPRNR Booking Bt. a külföldi előadók magyarországi fellépéseit szervezi, a BPRNR Kft. pedig a magyar zenekarok menedzselésével, koncertjeik szervezésével, zeneműkiadással és promócióval foglalkozik. Működtetnek egy kis webshopot is, és vannak egyedi projektjeik, mint például tehetségkutatók szervezése. "Mondhatjuk, hogy a bt az importőr, a kft pedig az exportőr és a hazai érdekeltségű ügyek intézője" - foglalja össze Vörös András. "A 21. századi magyar zeneipar modellje nem lehet más, mint a mindenből egy kicsit elve. A piac túl szűk ahhoz, hogy pusztán egy tevékenységből meg lehessen élni, különösen, ha rétegzenéről beszélünk" - mondja, és sorolja a tevékenységeiket a koncertszervezéstől a lemezkiadáson át a webmagazin szerkesztéséig.
Más modellt követ a négy éve esteket, partikat szervező, dj-ket tömörítő Lollipop Factory. Összehozza a divatbemutatókat és a partikat. "A Lollipop brand világpremierje Berlinben a Rio-Berlinben volt. Ha bekapcsolod a Fashion Tv-t, ott jórészt azok a zenék szólnak a kifutók modelljei mellé, amiket mi is játszunk" - magyarázza a magát Albertnek nevező Lollipop-dj. Tevékenységükben azonban - ahogy a többiekében is - még mindig a ködoszlatás, az új stílusok megismertetése a legfontosabb. "Jóformán minden underground bulihelyszínt bejártunk, és bevezettük az electroclash, electropop, electropunk, indietronika nálunk eddig nem sokat emlegetett fogalmait."
Feltűnő, hogy az új hazai színtéren szinte minden szereplő jó külföldi kapcsolatokat ápol. Külföldi bandákat nem könnyű elhozni, de a közelben turnézó kisebb csapatok eljönnek önköltségért is. A Fucktothemusicnál Pándi Balázs hat éve már csak importban utazik. Az egyszemélyes booking agency, azaz koncertszervező neve informális csatornákon terjed. Pándi, aki maga is dobos, leginkább pultozásból él, profitra nem hajt, csak a neki tetsző dolgokat hozza be, a punktól a jazzig. Egy-egy nagyobb fesztiválnak is bedolgozik, de a zenekarok legtöbbször még mindig nála laknak, s ő főz rájuk. Ars poeticája viszonylag egyszerű: "Ha új dolgokat mutathatok be, és olyan baráti és munkakapcsolatok alakulnak, amikből bármi lehet, nekem már megérte."
NAGY GERGELY
|