|
Teenage Bad Girl (Citizen Rec., FR)
A francia elektronikus előadók mindig is viccesen kúl nevet tudtak adni maguknak, de a Teenage Bad Girl még így is magasan kiemelkedik a mezőnyből, hiszen egyrészt ez egy ötven évvel ezelőtti angol trash film címe, amiben rossz útra tért lázadó fiatalok megállás nélkül buliznak, másrészt a fantáziát beindító név mögött kétes erkölcsű tinilány helyett - kiábrándító tény - két, ránézésre szolid, jól nevelt srác bújik meg...
Guillaume Manbell és Grégory Kazubski mindketten 1982-ben születtek, előbbi Párizsban, utóbbi a züllött életű szimbolista költő Paul Verlaine szülőhelyén, Metzben, és ha nincs az internet, sosem találkoznak. De van, így a közös zenei érdeklődés hamar közös munkába torkollott online: 2005-ben Gui Alyoa néven jegyzett trekkjéből Greg is készített egy remixet, ami olyan jól működött, hogy elhatározták, együtt fognak zenélni. Az első Teenage Bad Girl maxi Hands Of A Stranger címmel 2006 elején jelent meg, és gyakorlatilag az összes fontos elektró-dj lemeztáskájába bekerült; Arthur Baker, Erol Alkan, Ewan Pearson, Hell, Mylo, Paul Woolford vagy Vitalic mind rongyosra játszotta. Utóbbinak annyira bejött a zene, hogy leszerződtette a srácokat saját labeléhez: a Teenage Bad Girl debütáló albuma így a Citizen Recordsnál jelent meg idén márciusban.
A Cocotte a francia elektró nouvelle vague eddigi legjobb albuma (a legjobban hype-olt pedig természetesen a Justice nagylemeze), amiben benne van minden, amit ez a koszos-zajos, fúrós-faragós, reszelős-döngölős, búgatós-pörgetős zenei vonal tud, és még több. Az alap természetesen a Daft Punk, amely Gui és Greg életében is meghatározó szerepet tölt be: az addig iskolai HC punk és rockzenekarokban játszó illetve klasszikus zongorát tanuló fiúk a Homework album hatására fordultak az elektronikus zene felé, majd a kilencvenes évek végi French Touch hullám juttatta révbe őket. A tinirocker múlt és a Daft Punk iskolateremtő hangzásvilága iránti rajongás mellett erőteljesen érződik a lemezen Gui vonzalma az experimentális zenék, elsősorban Aphex Twin iránt, ahogyan Detroit is áthatja a lemezt, úgy a klasszikus motorvárosi techno update-elése, mint az ős-punk garázs-rock zenekarok, az MC5 vagy az Iggy Pop-féle Stooges primkó gitárriffjeinek elektronikus leképezései révén. Sőt, mindennek tetejében még a romantikus-melankolikus sanzonok tudatalatti bevésődését sem szégyellik felvállalni; tisztelegnek a "francia Elvis", Dick Rivers előtt, a lemezt pedig Voulzy-Souchon szerzőpáros (az ottani Zorán-Dusán) egyik dalának feldolgozása zárja.
A Teenage Bad Girl persze nem is francia lenne, ha zenéjükhöz nem társulna nagy finesszel kitalált imidzs: esetükben a 20. század fordulójának bordélyházi feslettsége és a klasszikus rokkenroll dekandencia nagy adag öniróniával keveredik (az ehhez tökéletesen passzoló lemezborítóikat az erotikus pop-artot újragondoló zseniális holland grafikus, Parra tervezi). Ezek a romantikus robot-rockerek nem viselnek robotmaszkot, így nyugodtan lehet velük kokettálni.
_________________ www.lollipopfactorybudapest.comfacebook /// lollipopfactorybudapest
|