BIÓK:
datA
A 21 éves David Guillon a párizsi elektró színtér egyik nagy reményű ifjú padavánja. A fiatal srác - kortársaihoz hasonlóan - a MySpace-en illetve a trenddiktáló mp3 blogokon tűnt fel, már azoknak, akik odafigyelnek az elektronikus tánczenék új hangjaira. 2006 óta pedig egy kis francia label, a vicces nevű Ekler'o'shocK tesz róla, hogy datA zenéi adatvesztés nélkül, fizikai formátumban is hozzáférhetőek legyenek: a tavalyi Trop Laser EP illetve az idén májusban megjelent Aerius Light EP trekkjei olyanok lemeztáskáiban kaptak bérelt helyet, mint Busy P, a 2 Many DJs, a Justice, a Boys Noize vagy Princess Superstar. Második EP-jének címadó dala szerepel a legfontosabb francia zenei újság, a Les Inrockuptibles Electro 2007 című válogatásán a Daft Punk, a Digitalism, a MSTRKRFT és Para One egy-egy száma mellett, és készített egy remek remixet az idei év legjobb mocskosszájú csaj-elektrópop számából, a Terry Poison Ballroom-jából. Zenéjének egyedi ízét az adja, ahogyan a hetvenes évek francia filmzenéinek hangulatát és space disco hagyományait, funkos basszusokkal és villanyorgonás elszállásokkal megtámogatva modern elektróba ülteti át. Ahogyan a PEP! magazin írja róla: "olyan, mintha Bach toccata és fúgáit játszanák Giorgio Moroder által daft punkos űrdiszkóra programozott robotok, Vladimir Cosma vezényletével." Retro-pop futurista hősünk dj-szettjeiben hasonlóan könnyedén, fantáziadúsan és örömérzet-serkentő módon keveri a klasszikus French Touch slágereket diszóval, funkkal és a legfrissebb francia (franciás) elektró számokkal.
The Bloody Beetroots
Íme egy olasz formáció, amely eséllyel pályázhatna arra, hogy megörökölje a Prodigyra a kilencvenes években ráaggatott elektronikus punk titulust. Azért a feltételes mód, mert ők annyira nem törekszenek erre: a Bloody Beetroots egyszerűen csak ontja a jobbnál-jobb torzítottgitár-hangos, falbontó elektró zenéket. Saját számaikat és remixeiket nem győzik hostolni a mérvadó mp3 blogok, ahol olyan tagek alatt futnak, mint "az olasz Justice" vagy "az olasz Digitalism". Bár ezeket az összahasonlításokat ők maguk bóknak veszik, azért annyiban sántít a dolog, hogy nem másod- vagy harmadvonal-beli koppintókról van szó: a Bloody Beetroots hangzásában van annyi eredetiség, hogy az első vonalba emelje őket, és ha olyan tempóban és minőségben nyomják, mint eddig, ez hamarosan be is következik. (Vállalt és kimutatható hatásaik közt ugyanúgy megemlíthető az összes aktuális elektró-kedvenc, mint a Motor, a Black Strobe, a Soulwax, vagy éppen a Rage Against The Machine, a Sex Pistols és a New York Dolls.) A projekt fáradhatatlan motorja Bob Rifo, aki meglehetősen ellentmondásos - vagy inkább beskatulyázhatatlan - figura: fanatikus klasszikuszene-rajongó, miközben van egy dekadens glam-punk/garázs-rock zenekara, producerként pedig számos indie illetve elektró formációt futtat világszerte. Ezek közül most a Bloody Beetroots a kiemelt, amit 2006-ban hozott össze a Tea nevű dj-vel, aki jelenleg Berlinben aktívkodik, de előtte huzamosabb ideig tevékenykedett Londonban (pl. dolgozott az MTV-nél is). Ahhoz képest, hogy mindössze egy éve léteznek, a Nyamvadt Céklák több albumnyira való saját számot és nem hivatalos remixet készítettek, utóbbiakat többek közt Alex Gopher, Etienne de Crecy, a Fox N Wolf és a The Whip egy-egy számából. Fellépéseik során a dj-zést kombinálják a live actezés elemeivel, energiától szétrobbanó szettjeikben pedig a táncparkettet felszántó elektrót hiphopos, punkrockos, oldschool rave-es felhangokkal teszik még izgalmasabbá.