jó hát alapból felejtsd el azt a plusz 10es pitchet.
innentől fogva meg szabad kezet adok
komolyra fordítva, gondolom lemezről beszélünk. megy ugye az egyik track az egyik játszón, keresel magadnak a fülesben egy spotot ami alapján rárakhatod a másikat (ezért jó a cin, dob, perka a track elején és nem kell keresgélni) hagyd egy darabig menni együtt a kettőt és ha mászik korrigáld. emberfüggő, én a pergőkre meg a magasakra szeretek figyelni, ha az elmászik akkor tuti kell korrigálni. hallottam olyanról aki lábdobra figyel. van aki lökdösi a lemezt a szélén meg fogja, az a legszebb ha csak a pitchhez nyúlsz és akkor nem vallatják/nyúzzák a nénit.
aztán már csak arra figyelj hogy a trackek mély, közép (inkább mély) téren ne oltsák ki egymást (ha a lemez intróját rakod persze nem történik gebasz) legegyszerűbb ha leveszed az egész mélyet az éppen felkevert zenén.
azt meg hogy hogy rakod át tőled függ. sokan nem dart faderpártiak pedig lehet vele trükközni, vagdosni. a legegyszerűbb és legunalmasabb a két poti tologatása.
mellesleg sztem képben vagy arrangement téren, ha számolod a bíteket fejben vagy ha csak figyeled a trackeket tudni fogod mikor lehet rakni és mikor nem.
bpm terén nagy bajok nem lehetnek hiszen a mai zenéket nagyjából egy ötös eltérési skálán belül írják.
/de most fogalmam sincs miről játszol, milyen keverőn meg egyáltalán lehet hogy három lemezjátszós, plusz final scratch meg serato és vokóderes effektprocesszoros mütyük vannak otthon, ilyenkor csavargass mindent amig el nem zavarnak

/