|
by Davidvincent
Univerzoom - Solar Fields, Aes Dana, H.U.V.A. Network, Dj Taj Mahal
Az ember Mikrokozmosz – így tartották a régiek, nem csak része az egyetemesnek, de hasonlatos is a makrokozmoszhoz. Poszthumán korban élünk, rég nem értjük az efféle analógiákat, kevés dologban válik felismerhetővé és személyessé bármiféle transzcendens dimenzió. Az ambient éppen ezt a távlatot nyitja meg, lévén maga is univerzum: nem igazán tűr kategóriákat, szférikus, finom harmóniái (vagy éppen sötét, nyomasztó hangulatai), végletekig letisztult formájában elvont, utalásszerű hangtöredékei, zajfoszlányai a tudatalatti és a fantázia képzeteit, asszociációit, érzeteit keltik életre, mintha a tudaton túl létezőről, fogalmakkal ki sem fejezhető világokról adnának hírt. Ebből fakad szuggesszív és elementáris jellege, ami korántsem áll távol a psychedelic trance stimulatív, tudat-és lélekállapotok között átjárást kereső, misztikus lélegzetű koncepciójától. Az ambient és a psychedelic chill-out szintéziseként létrejött „pszichedelikus ambient” kibontakozását az 1990-es évek második felében persze erőteljesen ösztönözte a „klasszikus” goa-és psytrance egyre nyilvánvalóbb kiüresedése, ill. előadóinak újabb kifejezésmódokat kereső kísérletezése is. Az irányzat egyik legfontosabb műhelye, a lyoni székhelyű Ultimae Records mára legalább annyira kultikus labellé vált, mint az irányzat megszületésében egykor jeleskedő Twisted Records. Sokszor limitált példányszámban piacra dobott kiadványaik vitathatatlanul az ambient, a downtempo kivételes színvonalú, nem ritkán stílusformáló alkotásai. Az Ultimae – amelyet még 2000-ben alapított (még Infinium Records-ként) Vincent Villuis és Mahiane - a Fahrenheit Project-válogatásokkal, ill. a Solar Fields, az Asura, és az Aes Dana debütáló LP-ivel tette le a névjegyét - az idők során a psychedelic-chill valódi nemzetközi alkotóműhelyévé nőtte ki magát, sokszínű profiljába szervesen illeszkedik a minimal éppúgy, mint a space-, floating-, experimental, ethnic-, trance ambient, az atmospheric d’n’bass, vagy az „ambiendelica”. Előadói közül első helyen kell említeni a Solar Fields-et életre hívó – egyébként képzőművészként is aktív - svéd Magnus Birgersson-t. Kivételes hangszeres tudását tökéletesen gyúrja egybe a következetesen felépített elektronikus hangstruktúrával, „high-tech sounddal”. A kiadónál megjelentetett első, az aktuális trendekbe jórészt beilleszthetetlen lemezei (Reflective Frequencies, 2001; Blue Moon Station, 2003) hangzásviláguk egyedi karakterével, hipnotikusan mély loopjaikkal, experimentális frissességükkel, instrumentális motívumaikkal az ambient legszebb hagyományait idézik. A hasonló törekvések jegyében készült Leaving Home (2005), ill. a space ambientet képviselő, brilliáns Extended (2005) után kiadott, sorrendben ötödik LP-je, a 2007 végén kiadott Earthsine igazi meglepetést jelentett: helyenként aciddel fűszerezett, ám alapjaiban vegytiszta progressive („morning”) trance hangzást produkált, amely atmoszférikus teltségével, finom harmóniáival, lüktető, masszív ritmusaival mindenképp a műfaj legjobb munkái közé tartozik. A label-manager Vincent Villuis sokoldalúságával kétségtelenül a csapat legfigyelemreméltóbb művészegyéniségeinek egyike. Ott volt az Asura létrehozó között, az igazi hírnevet azonban önálló projectje, az Aes Dana hozta meg számára. Első albuma, a Season 5 (2002) minimálhoz közeli pulzáló, mély alapjaival, morning-trance-es átszűrődéseivel, sodró-utaztató hangulatával az Ultimae-hangzás összegzésének is tekinthető. Későbbi LP-i (Aftermath, 2003; Memory Shell, 2004) lényegében ezt a koncepciót bontják ki változatlanul magas színvonalon, míg 2007-es maxijai (Manifold) az ő esetében is a progresszív témák és hangzás iránti fokozottabb érdeklődést tükrözik. Igazi kuriózum élőben látni Villuis és Birgersson közös projectjét a H. U. V. A. Network-öt (Humans Under Visual Atmospheres Network). 2004-es albumuk, a Distances címadása több mint találó: elkészítésekor nem találkoztak, az anyagot tkp. egymástól távol, a világhálón – s nyilván valamilyen telepatikus csatornán - kapcsolatot tartva rakták össze. Lenyűgöző eredménnyel. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említeni a francia színtér „nagy öregjei” közé tartozó, a pályát 1992-ben még technovonalon kezdő Stephane Gallay-t, azaz Dj Tajmahal-t . Hosszabb ideig a legendás Transpact label-dj-e volt, de szoros munkakapcsolat fűzte az Asia 2001-hez is. Később hosszú ambient szettjeivel, valamint az Aes Dana-val kooperációban készített trackjeivel futott be igazán, amely tökéletesen tükrözi érdeklődésének meglehetősen széles, a downtempo-tól a progresszívig és az finomabb trance-ig terjedő spektrumát. Első, jórészt társelőadókkal készített albuma (Star Circus, 2007) stílusának e két alappillérére építkezik, kiadója viszont történetesen nem az Ultimae, hanem a brightoni illetőségű Electric Dream.
|