Egyébként (legalább) kettő előzménye van (legalábbis az oldschool kiadásokban és nem a szekrényméretű Szukitsos mindent-bele kötetekben annyi volt szerintem), ezek:
Az Alapítvány előtt (Prelude to Foundation)

Előjáték az Alapítványhoz (Forward to Foundation) - "Az Alapítvány előtt "után" nyolc évvel kezdődik, és Hari Seldon haláláig tart"

gyurmapok wrote:
Nick Hornby: Pop, csajok, satöbbi

imádtam minden sorát, Hornby pedig újabb kedvenc író-gyanús, igyekszem majd még sokat olvasni tőle, csak jókat hallottam
Douglas Adams: A kétség lazaca

Imádtam. Pedig szomorú, hogy Adams nem fejezhette be, és úgy egyébként is, hogy meghalt. A cikkeit, interjúit, egyéb írásait olvasva még rosszabb belegondolni, mennyi minden volt még a fejében. Ahogy a "trilógiával" a kedvenc íróm lett toronymagasan, úgy most emberként rajongok érte méginkább.
Hornbytól nekem az összes többi könyve is tetszett, amit olvastam emellett (Fociláz, Egy fiúról, Hosszú út lefelé, Betoncsók, 31 dal és a Vájtfülűek brancsa), állítólag egyedül a Hogyan legyünk jók? c. könyve nem olyan jó, amit egy női szereplő nevében írt egyes szám első személyben, nekem (eddig) egyedül az maradt ki.
Douglas Adams az öt Galaxis-köteten, a két Dirk Gently-könyvön és az általad említett "fél" könyvön kívül egyébként meg írt még egy kicsit ritkábban előforduló, de szintén egészen kiváló, Utoljára látható c. könyvet is Mark Carwardine biológussal, néhány, kihalás szélén álló állatfajról és az élőhelyükről, ugyanaz a világbajnok stílus, útikönyvnek sem rossz, ajánlom azt is, ha belefutnál valahol:

Én meg legutolsó bejelentkezésem óta az alábbiakat olvastam:
Robert Sheckley: A tizedik áldozat
Hamisítatlan Sheckley-kötet, ahogy az emberek a napi rutinjuk közben fel sem veszik, ahogy mások meg gyilkolják egymást az utcán, gyorsan végigolvasható könyv, a belőle készült filmet még nem láttam.
Frederik Pohl: Az átjáró

Ez még annyira nem tetszett, mint amekkora hype van körülütte (talán a főhős analitus robotával, Sigfriddel történő beszélgetései voltak túl vontatottak és túlreprezentáltak a kötetben számomra), de kétségkívül elhintett néhány bíztató magot a ciklusra.
Frederik Pohl: Túl kék az eseményhorizonton ("Átjáró 2.")
Na ez viszont már annál jobban (sokat lendített rajta, h a Sigfriddel való lelkizés helyett egy pipázó, Albert Einstein kinézetű robottal ment a diskurzus fekete lyukakról és egyebekről), ötből öt csillag közeli volt.
Most meg ezekből szemezgetek, illetve valószínűleg az utolsót fogom majd elkezdeni a napokban:
Galaktika 60. (Brian W. Aldiss novellák)

Galaktika 53. (Frederik Pohl novellák)

John Wyndham: A Triffidek napja

illetve a napokban fogom átvenni a Galaktika Kétszázadik c. könyvét (benne egy Ted Chiang-elbeszéléssel, amire kíváncsi vagyok) és egy Hullócsilag c. sci-fi antológiát is, amiben van egy Greg Egan írás is, akitől ezer éve nem tudom kitúrni a Karantént, pedig széjjeldicsérték olyan emberek, akiknek adok a sci-fis véleményére, és ezért már elég régóta gyúrok rá.