|
folytassuk a vasárnappal...
18.oo.nagyszínpad.de-phazz. ha nem lotték volna le elore, a közönség 99%-a nem hitte volna el, hogy a de-phazz német zenekar, ugyanis olyasfajta zenét játszottak, amiben dél-amerikai csípomozgató motívumok, észak-amerikai füsdtös jazz és londoni soul keveredett némi elektronikus hangzással [áhá! itt bújtak hát meg azok a fránya germánok!]. hozzám az elso két albumuk közelebb áll [mélyebb szintetika, kevesebb kornyika], de koncerten az énekes dalok vitték a prímet a legutóbbi, daily lama [wrong turn of kóz] címu albumról. az énekes srácot viszont rendesen elhagyta a szerencséje, mikor felpattant egy hangládára, a gatyája hátul teljesen szétrepedt, késobb meg leugrott a színpadról, s mikor megpróbált visszajutni, egyszeruen felkenodött a falra. és közben végig dalolt, mert ugyebár "the show must go on". sajna, a kedvenc zenémet, a no jive-ot nem játszották. 2o.3o.cinetrip.afroo+diziek+negro. kb. fél kilenc lehetett, mire a cinetrip labirintusban beindultak a vetítogépek, s az összeszokott pararadios páros felheleyezte az elso korongot a filcre. afroék megbízható hip-hopot pakoltak az akkor még bóklászó népségnek - mikor 3 óra múlva visszanéztem, a labirintus már csprdultig volt emberrel, s a mindig mosolygós negro progresszív rigmusokkal vágta az utat a chris carter számára. 21.3o.nagyszínpad.fun.lovin.criminals. de menjünk még vissza egy kicsit az idoben! valszeg az elcseszett hangosítás [huey hangjából csak gyenge piszmogás maradt a túllott hangszerek között] tehet arról, hogy a kriminális new yorkiak fellépésének elso fele nem igazán tudott megmozgatni. aztán félúton végre sikerült összehangolni a dolgokat, s a barry white címu dalt már átzszellemülten daloltam én is [a közönség persze elbaszta a közös éneklést], az all time slágerek [scooby snacks, big night out, fun lovin criminal] pedig önfeledt pattogásra késztettek. jól van, rendben voltak, na. oo.oo.pörgés.tommyboy. armand van heldent éjfélre ígérték, de késett, nekem meg 1 óra magasságában le kellett lécelnem, így hiába vártam, be kellett érnem a nagydarab magyarral és az o tisztességesen összerakott, de meglehetosen kinyújtott szettjének élvezetével. úgy tunik, öregszem, ugyanis a 4/4-es partyk kötelezo kellékét, a sípoló-ordibáló manusokat most legszívesebben tarkólövéssel csendesítettem volna el, pedig ez régebben nem nagyon zavart.
|