Szívás sorozatunk története, avagy a lucidum átok lesújt:
Először is, nagyon sajnáljuk, h. nem tudtunk menni játszani és reméljük, h. ezt hamarosan pótolhatjuk, de tegnap olyan szintű pechsorozatunk volt, h. az már szinte hihetetlen.
Kezdődött azzal, h. a srác aki eredetileg vitt volna minket fel Bpestre autóval, 6 után 5perccel telefonált, h. összetörte a kocsiját miközben jött be értünk a sun citybe (valami baromarcú egy bekötőútról elékanyarodott és már nem tudott megállni)
No sebaj! Következett a plan b, gyerünk vonattal. Elméletileg 19:20kor lett volna vonat, de -kk- barátom biztos ami bitos alapon felhívta a MÁV infót. A MÁV infos közölte, h. az utolsó vonat 18:30kor megy mert a héten megváltozott a menetrend. (Azért örültem volna ha a q MÁV egy a tv-ben v. rádióban, netalántán újságban, egy közérdekű közleményben dob némi infót ezekről a változásokról, de sajnos ez magyarországon nem megy. Gondolom azt hiszik, h. az utas van értük és nem ők az utasért. FAKK) Egyébként amikor ezt az infót megtudtuk, épp azon a villamoson ültünk ami megy ki az állomásra, de ekkor már 18:20volt, tehát fizikai képtelenség lett volna elérni a vonatot. (kb 15-20perc lett volna + még jegyünk sem volt)
Viliről le. Vissza -kk- hoz. Közben veszett nagy telefonálgatás, h. kocsit tudjuk szerezni. Fél óra után szerencsével is jártunk. Egyik barátunk a segítségünkre sietett. 19:30kor sikerült is elindulnunk. Mindenki megnyugodott, és boldog volt, h. sikerült mégis megoldanunk a helyzetet. Ám ahogy beértünk Kistelekre egy q nagy csattanás hallatszott a motortérből, és a motor leállt, még gurultunk vagy 100 métert, majd félreálltunk. Ekkor tünt fel, h. a műszerfalon az olajnyomásjelző lámpa világít jól. Kocsiból ki, motorháztető felnyit, nívópálca csekking. A nívópálca hegyén volt található egy minimális olaj. Ekkor már nagyon úgy nézett ki, h. ez itt túránk végállomása, de örök optimistaként visszasétáltünk egy benzinkúthoz, motorolajért, hátha...
A motorolaj annyit ért neki mint halottnak a csók. Ekkor újabb telefonálgatások. Azonban nem jártunk sikerrel. Volt olyan aki ivott és azért nem tudott minket továbbvinni, de olyan is volt aki nem ivott de az autója volt rossz, sőt olyan is akinek mindkettő bejátszott.
Lassan az kezdett fő céllá válni, h. visszajussunk szegedre. Elsétáltunk a buszmegállóba mikor megláttunk egy buszt elhúzni 9kor. Odaértünk és megnéztük a menetrendet. Természetesen az volt az utolsó. Vissza a kocsihoz. Közben calling MÁV info, h. az utsó vonata mi Bpestről jön, mikor ér Kistelekhez. Lassan már mondanom sem kell, h. azt is buktuk.
Ekkor jött képbe az egyik smokebreak emloyee, Zolka, faterja, akivel korábban már beszétünk és mondta, h. ivott, de ha végképp nincs senki akkor bevállalja. Sajnos már végnképp nem volt senki, úh. hívtuk. De az előre bejelentette, h. Szegedre semmiféleképpen nem megyünk be, hanem kertek alatt elvisz minket Domaszékre (Domasick) ahol én, meg meg a 2 smk|brk employee lakik.
Útközben a vontatókötél 3x elszakadt, ez már csak hab volt a tortán. Valamikor 23:15 körül értünk haza. Ekkor még el hozzánk, mutertól kocsit elkérni. Mr -kk-t Szegedre bevinni. (Még begondolkodtam azon mi lenne, ha felmennénk Bpestre, de a történtek után rájöttem, h. valami bizotos történne, úh. nem mertem bevállalni.
Hát enniy rövid kis sztorink. Még1x sorry, h. nem tudtunk feljutni!
