fuledbe sugom wrote:
betiltanam mindet, halalbuntetes.
Nem kifejezetten erről jutott eszembe, de : Valaki hallott már egyéni felelősségről?
Előbb-utóbb sajnos fel kell fogni, hogy a társadalom szabályozó mechanizmusai sajnos nem haladnak együtt a korral: nincs állam, meg szabályzás, meg vélemény. Adott helyzet van, amiből ki lehet indulni. Ha ezt teszed akkor is fenntartod a fentieket? (Nem azér', de egy-két barátod, szeretted biztos neked is lógna.)
Elvek?
Khmmm..., még az itt folyó vita is nélkülözi őket: a dolognak elég sok aspektusa van, tehát kiragadva felesleges őket elemezni. Az elv definíciója sajnos sokszor csak az, hogy amit én gondolok, az az én elvem és viszlát. Ki törődik okokkal, okozatokkal, meg ilyen baromságokkal? (javaslom a barátkozást az elvrendszer szóval mind formai, mind tartalmi értelemben)
A másik kedvenc érvelésem, amikor a társadalom helyzetét, véleményét, stb..., tényszerű alapok nélkül a folyamatosan hangoztatott közhelyek alapján határozzuk meg, és azokat kezeljük alaphelyzetként, meg tényként. (amíg a tej élet, erő, egészség volt, addig a tetszhalottakkal is tejet itattak, mióta tiszta, hogy alapvetően létezik egy csomó ember, aki nem tudja feldolgozni, azóta nem embernek való kategória. Ergo: ami az egyiknek jó, a másiknak nem.)
A harmadik a kategorikus, cél szentesíti az eszközt, és én ráadásul tiszta vagyok. (lásd fenn: én nem csinálom, a többi meg dögöljön meg: ez szintén rendkívül eredeti) Ezt tényleg nem fontos elmondani...
Talán már azzal beljebb lennénk, ha az, akit nem érint nem okoskodna, csak azért, hogy ebben a trendy kis témában lehessen véleménye.