Benzon wrote:
hát ha lesz sok Jefferson Airplane,én Isten bizony megnézem!
egy jó színes eszidcsöpögős-visitós diszkómagic-be szívesen beleugranék.valami hasonlóba,mint ami '69 körül indult San Fransiscoban

hmm srácok,ez olyan lesz?

háááát, nem tudom pontosan hogy fog alakulni, de hidd el, hogy lesz egy csomó klasszikus, amiért már magában érdemes eljönni, plusz a ritkaságok.
Akkor jöjjön az ajánló:
Mit szóltok, ha azt mondjuk, egyáltalán nem ciki a diszkózene? Meglepődtetek? Pedig a klasszikus értelemben vett diszkó, azaz a hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek elejéig terjedő időszak tánczenéje mai füllel is működik. Egyfelől, a diszkó az egyik forrása a modern partizenéknek a house-tól a drum'n'bass-ig, ugyanakkor a többi alapvető jelentőségű műfajhoz hasonlóan trendek felett áll, ezért mindig aktuális. De a legnyomósabb érv, hogy a diszkó buja lüktetésénél kevés dögösebb zene létezik. Nem vagytok meggyőzve? Gyeretek el akkor az élő Diszkóvágás bulira, ahol a Tilos Rádió azonos című műsorának két gazdája, Badihali és Hifi Nyuszi veszi elő a legjobb diszkólemezeket, hogy a cukros-soulos Philly soundtól a latinos-perkás Salsoul-zenéken át a sulykolós-szintetikus euro-disco-ig, sőt az ős-house-ig bemutassák a diszkó széles spektrumát. És persze főként azért, hogy olyat bulizzatok, amilyet még soha!
Badihali
77-ben 10 évesen a Poptarisznyát meg Tánczenei Koktélt hallgattam a rádiómon, meg később lett egy pici kazettás magnóm, és egy hordozható csehszlovák lemezjátszóm is. A hétvégén pedig olyan diszkóba jártam, ahol kétfajta szörpöt, narancssárgát és pirosat lehetett kapni, Fekecs Laci bácsi meg beszélt a számok között. A mai napig emlékszem arra, amikor először hallattom ott Hazell Dean-től a Searchin'-t vagy Miquel Brown So Many Men So Little Time-ját, amiken annyira kész voltunk, hogy megpróbáltuk lefordítani, megérteni, mert akkor már tanultunk angolt. Később a gimiben lett egy barátom, a "Diszkós" Karcsi, akitől zenéket vettünk fel kazettára, olyan zenéket, amiket a Fekecstől hallottunk, és bejöttek nekünk. Michael Jackson, Divine, Partick Cowley, Bobby Orlando - ilyen neveket tanultam meg akkor. Megvolt maxin az Indeep-től a Last Night a DJ Saved My Life, anyám hozta Bécsből, de egy meggondolatlan pillanatban eladtam, mert nem értettem, hogy minek van rajta külön felvéve a csengőhang, a duma, meg az, hogy lehúzzák a klotyót (mondjuk azt azért bírtam üvöltetni), szóval eladtam, de nyugati nagylemez árban. Egy nagyon jó csajnak, aki egy lemezboltban dolgozott, ami egy másik diszkósé, a pasijáé volt, aki azonban nem volt olyan "jó", mint a Fekecs, aki a számunkra akkor maga az isten volt. Őt soha nem mertem például megkérni, hogy vegyen fel nekem egy kazit, jó pénzért persze, inkább megvártuk, amíg a Diszkós Karcsinak meglesz.
Hifi Nyuszi
Első partiemlékem, hogy a Rasputinra táncolok a nagyszobánkban. Apám egy alföldi kisvárosban diszkózott a hetvenes évek végén, a Panoráma Presszóban. Engem is mindig vitt magával, de ezekből nem maradt meg semmi, négyéves voltam. Szalagos magnóval csinálta a bulikat. Én rettegtem a szalagostól, hogy akkora monstrum mindenféle kapcsolóval és gombbal. Aztán egyszer, amikor suttyomban kipróbáltam, elfelejtettem rögzíteni a szalagot és amikor gyorscsévélt, kilőtt, és durván fejen talált. Később a lemezjátszónkat is majdnem paffra vágtam, amikor megpróbáltam szkreccselni vele - mit tudtam én, hogy a miénk nem direkt hajtású?! A dj-zésnek azóta sem a technikai aspektusa az erősségem. Szóval, maradjunk a zenénél. Oviban Boney M-es voltam, nem ABBA-s. Általánosban Duranos, de aztán végigrágtam magam apám lemezgyűjteményén Jimi Hendrixtől Donna Summerig. Akkoriban Jugóból hoztuk hetente a lemezeket, meg a Bravo magazint. Az első saját pénzen beszerzett albumom a Sigue Sigue Sputnik Flaunt It-je volt '86-ban, amit a borítója miatt vettem meg a Hi-fi Nyuszinál. Tőle van a nevem. Az objektív tájékoztatáshoz hozzátartozik, hogy a Modern Talking összest is birtokoltam. A gimi alatt hetente jártam egy diszkóshoz, a nevére sajnos már nem emlékszem, új zenékért, amiket kazettára másolt nekem pénzért. De az osztályban mindenki alteros vagy metálos volt, úgyhogy egyedül voltam az "elektronikus tánczene" (akkor még egyszerűen csak: diszkó) iránti rajongásommal, meg is kaptam mindig, hogy buzizenét hallgatok. Ezt már akkor sem értettem, mert én bírtam az altert is meg a metált is.
Nos, hol vagytoksopronidiszkópatkányok? Jöttök?