Sztem a mastering csak az egyik oldala az érmének, mondhatni a legutolsó dolog, amivel elkezdek foglalkozni, ha úgy érzem dinamikátlan a zeném...ha maguk a sávok nyers mivoltukban nem elég dinamikusak mondjuk egymáshoz képest, akkor kb bármilyen master buksi.
Sztem ezek az új muzikok mind ugyanott buknak fel, függetlenül attól hogy Vynil, CD, MP3 vagy tudjatököm...a sematikájuk egy halom szemét. Kb. nincsen bennük csend amihez mérni tudna az agyad, a legutolsó kis szőnyeget is túlvezérlik, Vagy legalább kiEQ-zák, csak hogy csikarja a fejed, és "jó móka legyen a party", felhozzák a dolgokat szépen egymásra, egy darabig folytatnak velük egy kis primitív legot, aztán szépen leépítik, jön a kiállás és utána minden kezdődik előről...hol itt az iszonyatos váltás? mér kell mindennek egyszerre szólnia? mért van egyre kevesebb "magas" basszusmentes rész? Mert ezek szerintem mind a dinamika rovására mennek. A 2002-es Longman-Twilight-Bratwa Mix CDmen(ami azért nem olyan régi) még vannak hirtelen megállások, felépülő új hangszerek, melyek a porba gyalázzák az addigiakat hangerő és -skála szempontjából is, meg iszonyat jó magas és mély csúcsok.
Egy mondatban: régen ha elkezdtem hallgatni egy dnb-t,mindíg jött valami plusz, valami több a zenében, ma elkezdek hallgatni egy dnb-t, és azt érzem hiányos, és ami régen plusz volt, az most kb. annyira elég hogy elfogadhatóvá tegye.
Tisztelet persze a kivételnek
Nah ez volt az én véleményem, nyugodtan lehet vitatkozni vagy akármi

_________________
www.myspace.com/organxfusion
"...Mintha halott kedvesed vérét mázolnád szét az arcodon..."
A fül a lélek tükre